Az albumról
Előadók:
Poór István - tárogató (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 11), tekerőlant (8, 9, 10)
Szórádi Károly - cimbalom
Gáspár Pál - hegedű
Görcsi Pál - brácsa
Csonka Lajos - nagybőgő
...Azokban az időkben még gyakran összejártak, sokszor énekeltek, néha táncoltak is. Amikor valahol messze megszólalt a tárogató, elhallgattak, mert valahogy olyan volt ez számukra, mint amikor a "lélek régi emberekre és sötétarany tavaszokra gondol."
A tárogatót még Tibetből hozhatták magukkal a magyarok, amikor végleg eljöttek. Az ott maradottak még most is használják ősi, egyszerűbb formáját. A hangszer leginkább a szaxofonra hasonlít, a legfőbb különbség, hogy fából készül, technikája kezdetlegesebb, emiatt nehezebb rajta játszani, viszont a hangja szebb.
A tekerő hangja régi pogány szertartások hangulatára emlékeztet. ezekről a szertartásokról nem sok adat maradt fenn, mert ezer évvel ezelőtt az alakuló hatalom minden ősi hagyományt üldözött, hogy az országot a "civilizáltabb" Nyugat-Európához köthesse. A 16. század jelképes jelentőségű a magyarok számára: "szabadságszeretetük" kifejezője. Évszázadokkal később többnyire mulatságokon, lakodalmakon használják a tekerőt. A szólón és a kíséreten kívül még dobszerű ritmust is lehet rajta egyszerre játszani. A hatása így olyan, mint egy egész zenekaré. A magyar tekerő három vagy négy húrt tartalmaz, amelyeket egy fakerék hoz rezgésbe, így keletkezik a hang.
Egyre ritkábban használják, már Bartók alig talált tekerőjátékostól lejegyzésre érdemes anyagot. A régi Nyugat-Európában vallási szertartásokon használták "kézi orgona" néven, és az angyalok hangszerekén ábrázolták.
A lemezen szereplő zenei anyag évszázadokkal ezelőtt keletkezett, szerzőjük többnyire ismeretlen. A magyar hangszeres előadására jellemző a mindenkori improvizációs készség, amelyet elsősorban az előadó technikai tudása és ízlése, másodsorban a zenei anyag jellege határoz meg. Az egyes tájak előadásmódja is különböző. Az Erdélyben élő magyarok zenéjét azonnal meg lehet különböztetni pl. az Alföldön élőkétől még akkor is, ha ugyanazt a számot játsszák. Ma már ezeknek a hangszereknek alig van megszólaltatójuk. Különösen a tárogatóért kár, hiszen a magyarok egyetlen, saját találmányú hangszere. A hangja, és talán a zene is olyan, mintha kérne valamit, mintha várna valamire..., talán mintha csak remélne valamit...
Poór István