Az albumról
Előadók:
Szabó Zoltán - dudák: gajda (2, 4, 6, 7, 9, 12, 15, 18), duda (5, 14), okarina (9, 10, 13, 18), hosszúfurulya (17), furulya (3, 7, 10), dvojnice (4, 10, 18), basszprímtambura (2, 3, 4, 8, 9, 11, 13, 18), tambura (6), tamburabrács (4, 8)
Közreműködnek:
Juhász Katalin - ének (5, 15, 17)
Sebestyén Márta - ének (7)
Szvorák Katalin - ének (8, 13, 14)
Vizin együttes:
Dervár Ferenc "Kume" - ének (2, 6, 7, 10, 11, 15, 18), tamburabrácsa (2, 3, 6, 10, 11, 18)
Vizin Antal - harmonika (2, 10, 15), tambura-samica (2, 15), tambura (11), tamburacselló (2, 18), dude (18), ének (2, 10, 11, 15, 18)
Milenko Rádity - tambura (2, 3, 11), basszprímtambura (3, 10)
Piroska Gyula - bőgő (2, 3, 10, 11)
Ozsvári Zsuzsa - hegedű (3, 10, 11), ének (10)
Vujicsics együttes:
Borbély Mihály - dvojnice (7)
Miroszláv Brczán - csellótambura, brácstambura (7)
Eredics Gábor - basszprímtambura (7)
Eredics Kálmán - bőgő (7)
Győri Károly - tambura (7)
Szendrődi Ferenc - tambura (7)
Végh Andor - dude (8)
Kiss Ferenc - tambura, tamburacselló (13)
Princ Gergő - tamburabőgő (18)
Losánia Mihály - bőgő (6)
Zenei feldolgozások:
Szabó Zoltán, Vizin együttes, Vujicsics együttes, Kiss Ferenc
"Aki dudás akar lennyi,
Pokolra kell annak mennyi,
Ott kell annak dudálgatnyi,
Még az ördög el nem viszi..."
A dudások ez európai népek hiedelmei szerint nem mindennapi képességekkel rendelkeztek, és a természetfeletti lényekkel állandó kapcsolatban voltak. A hangszer elkészítése, a dudajáték megtanulása, A "TUDÁS" megszerzése is csak a tündérek, boszorkányok, ördögök segítségével sikerülhetett. Az idősebb dudások közül többen nekem is meséltek dudáról, a dudálásról szóló hiedelemtörténeteket. Beszéltek a boszorkányokról, akik főként éjjel és a vízpartokon "csábították el", vagy éppen otthonukból magukkal ragadva repítették táncmulatságaikba a dudásokat. Országszerte ismert történet, hogy a dudások hangszere még a szögre akasztva is muzsikált, miközben a zenész is táncolt saját dudájának zenéjére. A dudások a keresztutaknál az ördögöt is szolgálatukba állíthatták és ugyanott kellett elsajátítaniuk a földön túli hatalmaktól a játékhoz szükséges ismereteket is. Az ördög gyakran darázs, hangya képében a nyitott szájba berepülve, vagy a sípszáron mászkálva "adta át" a játéktudást. A hangszeren játszók - akárcsak a magyar néphit táltosai - nem egykönnyen tudtak megszabadulni ettől a különleges tudástól. Ezért nem véletlen, hogy sok esetben z öreg dudások hangszereiket elásták, vagy kemencében égették el.
A lemezen három speciális kárpát-medencei dudatípus a gajda, a dude és a duda a főszereplő. A gajda és a duda hangjára a 400-500 éve idetelepült déli szlávok - szerbek és horvátok - táncoltak, énekeltek, mulattak.
A gajda sípszárában - két különálló furatban - két nád, vagy bodzasíp található. Az ötlyukú dallamsípszáron a kemény hangsor hat fokát szólaltatták meg. A másik - a dallamsíp furatával párhuzamosan futó - furatba helyezett síp a jellegzetes fatülök (rog) segítségével erősítette fel a hangszer tonika és alsó kvart hangjait, így szolgáltatta a dallam jellegzetes kontrakíséretét.
A másik főbb típus, a dude, vagy duda sajátossága, hogy a hengeres ólombetétes dudafejhez olyan sípszár csatlakozott, amelybe három, sőt négy sípot is illeszthettek. Ezt egy favályús szerkezetű sípszár-testbe helyezték el. A dallamjátszó csövön a hangsor a második foktól az ötödikig szólal meg, a mellette lévőn a hangszer alaphangja, a hátsó hosszabb csövön az alaphang kvart-ja zeng. A rövidebb hátsó csövön az oktáv-hangot tudja külön kezelni a játékos. A nagy levegőfogyasztás miatt kizárólag fújtatóval működtették, így a muzsikus játékával saját énekét kísérhette. A hangszer alaphangja a magas a’ körüli volt. A sípszár dallamtartománya az oktáv hanggal egészült ki. Ez a típus a Dráva vonalában mindkét parton előfordult. A magyar oldalon a Sellyétől Csurgóig terjedő területen - főként a Dráva-menti horvátok lakta községekben -, Horvátország északi peremvidékén Bjelovar központtal lehet behatárolni elterjedését. A Somogy megyei horvátlakta Tótujfaluban még napjainkban és készítenek négysípos sípszárakat. Ennek során egy hosszabb és egy rövidebb furatot futtatnak a favályú hátsó részébe, előre pedig két csövet illesztenek és ólmozással, vagy faragással alul teljesen zárt rendszerűvé alakítják ki. Így a zenei funkciók elkülöníthetők. Ezek a dudák mintegy átmenetet képeznek a magyar és a horvát nyelvterületen megtalálható dudatípusok között.
A lemezen hallható harmadik dudatípus a kontrasípos, oktáv és bolhalyukas kettős sípszárral felszerelt magyar duda, amely formai gazdagsága, speciális alkatrészei miatt jól elkülöníthető a szerb és horvát hangszerektől. Ez a dudatípus a 19-20. században döntően három területen: a Dunántúlon, (Veszprém megyében, a Kisalföldön), a palócok lakta vidékeken, (az egykori Hont, Nógrád, Bars, Heves) és Pest megyékben, valamint Szeged környékén és az Alföld egyes területein elszórtan maradt meg.
A dudák más hangszerekkel - tamburákkal, furulyákkal okarinával - együtt is megszólalhattak. A dudán játszó zenészek más fúvós hangszereken is dudásan muzsikáltak; ennek fordítottja már kevésbé elképzelhető. A lemezen hallható néhány speciális tamburazenekari összeállításban az újabb hangszerek vették át a dudán játszott dallamokat.
Az "ördögi hangszerrel" zenészként és etnográfusként immár negyed évszázada ismerkedem. Dudás múltam során több tudós dudással "tündérrel, boszorkánnyal, ördöggel, szépasszonnyal" volt dolgom. Ezen a lemezen azok szerepelnek, akikkel, illetve akiktől a mesterséget tanultam. A felvételek 1986 és 2004 között készültek, három hangstúdió (DÓ-LÁ, PHOENIX, Etnofon), "ördögi berendezéseinek" segítségével. Külön köszönettel tartozom idős mestereimnek - Bárácz György (Mohács), Gadányi Pál (Tótújfalu), Pál István (Tereske) - akiktől a dudajáték alapjait tanultam meg. A tündérek sorába tartoznak azok a "szépasszonyok" (Juhász Katalin, Szvorák Katalin, Sebestyén Márta) akik még a duda hangját is képesek énekükkel utánozni. Dervár Ferenc (Kume), jellegzetes énekstílusával az anyanyelvi duda- és furulyajáték hiteles elsajátítását segítette számomra. Első zenekarom (Vizin, 1983-1988) minden tagját név szerint említhetném, hiszen csodálatos éveket töltöttünk együtt a déli határszélen (2, 7, 11). A Vujicsics együttessel készített felvételek (7) mindig a kamaramuzsikálás, a virtuóz hangszerkezelés magasiskoláját jelentették számomra. Az utóbbi évtizedben egy "ördögi intézmény" az Etnofon Népzenei Kiadó és "bűbájos vezetője" Kiss Ferenc vonzáskörébe kerültem (4, 8, 9, 13, 14). Majd’ tizenöt éve élek Juhász Katalin "boszorkányos bűvkörében", akivel több közös tervezésű felvételünk született (5, 15, 17). A lemez zeneanyagát két dudás kollégám - Vizin Antal és Végh Andor - egyedi hangzású Dráva-menti hangszereivel színesíti. (8, 18).
"Sikeres "pokoljárásaim" nyomán Karinthy Ferenccel együtt vallom: "aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" - alá kell szállnod a poklokra, de vissza is kell buknod onnan, különben nem tudod eldudálni, amit átéltél."
Szabó Zoltán