Az albumról
Krulik Zoltán dalai
Makám együttes:
Krulik Zoltán - gitár, indiai harmónium, zongora, ének (7, 18)
Lovász Irén - ének (1, 2, 3, 4, 6, 8, 9, 10, 12, 13, 14, 16, 17)
Thurnay Balázs - kaval, ír és moldvai furulya, marimba, cserépdob, ének (5, 9, 11, 13, 15, 16)
Krulik Eszter - hegedű, ének (6, 8, 14), fütty
Gyulai Csaba - kobak hegedű, udu, kétfenekű dob, ütőhangszerek, esőbot
Kovács Zoltán - bőgő, kolompok
Kórus: Lágler Panni és Juli, Thurnay Lőrinc és Máté, Keresztény István
A 11. Sebő Ferenc dallamára készült, a 18. vers Weöres Sándor Rongyszőnyeg c. gyűjteményéből származik.
A lélek, az idő miféle mélységeiből, a tájak miféle messzeségeiből zeng fel ez a zene, szól ez a dal? Mit rejt a népek lelke, mit rejtenek a népek lelkei? Utoljára talán gyermekkorukban volt meg ez az átjárás idők, népek és távolok közt.
Miről is beszélnek ezek a ráolvasó szövegek? Elduruzsolnak, elbűvölnek... Hangok és sóhajtások... hümmögések, mormogások... világvégi kiáltások... Tagolják könnyed humorral, vigasztaló erővel és feszített pontossággal előadott fellebbenő szöveget. (Túli-hangok; valóban a szférák zenéje, melyből Püthagorász szerint minden zene származik.)
Engedd el magad - és akkor visznek, visznek oda, ahova mindig is vágyakoztál.
Egy soha-nem volt gyerekkorba, amikor élt még a földkerekség, a világmindenség egysége, ahol mindent átjárt a ki nem mondott... itt se mondjuk ki... És mindezt csak a személyes, az individuális és ilyen-nincs-több varázsa idézheti föl, szólaltatja meg.
Az idézésre vonzó lények jelennek meg, és hanggal, hangzással megérintve minket utalnak jövőbelire, távolira és bennünk ma itt élőre; megszólítják, felébresztik, megelevenítik.
Vekerdy Tamás