Az albumról
Archív felvételeink soron következő 1984-ben készült darabján újra a Magyarpalatkai banda muzsikál. Fekete Antal gyűjtései a táncház-muzsikusok generációinak mutattak példát. Mi most ezzel a kiadvánnyal tisztelgünk Kodoba Márton és a magyarpalatkai muzsikus-dinasztiák előtt.
Kodoba Márton – hegedű
Kodoba Béla – hegedű
Radák Mihály – kontra
Mátingó Ludovik „Lajos” – kontra
Kovács Márton „Puki” – nagybőgő
Idézet a kísérőfüzetből:
Magyarpalatkai banda: Apáról fiúra
A Kolozsvártól kb 30 km-re található Magyarpalatka a belső-mezőségi terület egyik legjelentősebb zenészközpontja volt. A XX. Században itt élt zenészekből számos banda alakult, akik kiválóan ismerték a mezőségi magyarok, románok és cigányok repertoárját. Palatkán kívül a környező falvakba is rendszeresen hívták őket muzsikálni (pl. Visa, Báré, Mezőkeszü, Vajdakamarás, Mocs, Mezőgyéres, Kötelend), néhányan – megélhetésük vagy házasság miatt – át is költöztek valamelyik szomszédos faluba. A zenészek mindegyike református cigány, a kottát egyikük sem ismeri, többségük analfabéta. Szinte mindannyian rokonságban állnak egymással, de három zenész család különíthető el: a Kodoba, a Mácsingó és a Radák család, számos leszármazottal.
A magyarpalatkai banda öt főből áll: két hegedűs, két kontrás és egy nagybőgős alkotják a zenekart. A zenészek elmondása alapján azonban hozzávetőlegesen negyven évvel ezelőtt még csak hárman muzsikáltak együtt (hegedűs, kontrás, bőgős), s csak az 1960-as évektől vált általánossá az ötfős felállás, mivel így „könnyebb bírni a két-, néha háromnapos lakodalmakat”. A két hegedűs közel ugyanazt játssza, de kettejük közül mindig az egyik vezeti a bandát, ő kezdi az új dallamot, ő vált át a következő táncra. A második hegedűs az apró vonózás- és díszítésbeli különbségek mellett gyakran oktávpárhuzamban játszik. A két kontrás szintén erősíti egymást, azonban némelyik táncokban (pl. szökős, sűrű magyar) egymástól eltérő ritmuskíséretet adnak.
A muzsikusok emlékezetében ma is élő legidősebb prímás a Kodoba-Mácsingó család közös nagyapja, az 1880 körül született „Öreg” Kodoba Lajos. Öt kiváló zenész fiát tartjuk számon, akik születésük sorrendjében a következők:
1. Mácsingó György „Gyurka” (1905-1970) – prímás, a Mácsingók mind az ő leszármazottai. Feleségét Moldován Zsuzsának hívták, s 14 gyermekük közül a legidősebb az ő nevét örökölte. Jelentősebb muzsikusok:
Moldován Emerik (1924-1994) – az egyik legkiválóbb, nagy tiszteletben tartott kontrás volt Magyarpalatkán, sokat játszott Kodobáék zenekarában;
Mácsingó Ignác „Náci” (sz. 1929) – prímás, Dévára költözött és ott muzsikált;
Mácsingó Martin „Karcsi” (1934-1992) – bőgős volt Magyarpalatkán;
Mácsingó György „Gyurkuca” (1937-1999) – prímás volt, Báréban élt és muzsikált;
Mácsingó Sándor (1939-2004) – kontrás volt Magyarpalatkán;
Mácsingó Péter (sz. 1944) – prímás, Déván él.
2. Kodoba Lajos „Luika” (1907-1973) – prímás volt, a XX. század utolsó harmadában legfoglalkoztatottabb Kodobák mind az ő fiai, akik közül kiváló prímások és kontrások kerültek ki:
Mezei János (1932-1984) – kontrás volt Magyarpalatkán;
Mátingo Ludovik „Lajos” (1935-1995) – kontrás volt Magyarpalatkán;
Kodoba Ignác „Náci” (1938-1991) – prímás volt Palatkán;
Kodoba Márton (1941-2003) – az egyik legkiválóbb prímás, a táncházmozgalomban is közismertté vált palatkai zenekar vezető prímása. Magyarpalatkáról Dévára (1990-94), majd Kolozsvárra költözött, onnan járt vissza muzsikálni. Halála után fia, Florin (sz. 1977) vette át a banda irányítását;
Kodoba Béla (1944-1999) – kezdetben Kozák Zsiga bandájában volt kontrás, majd prímás a bátyja, Márton mellett. Kettejükkel készült a legtöbb felvétel, eme CD-n is az ő játékuk hallható;
Kodoba Lőrinc (sz. 1947) – kontrás Magyarpalatkán, aki Márton halála óta elsősorban hegedül.
3. Kodoba Ignác „Öreg Náci” (1910-1976) – a II. Világháború utáni évtizedek legkiemelkedőbb prímása, aki cimbalmozni (!) is tudott. Élete utolsó éveiben Kodoba Mártont is maga mellé vette a zenekarba. Kontrása Moldován Emerik, bőgőse pedig „Ica bácsin” kívül Emerik féltestvére, a mezőszávai származású Kerekes György (sz. 1920) volt. Ma is muzsikáló zenész fiai:
Moldován István (sz. 1943) – közel húsz évet Brassóban élt, de 1987-es visszaköltözése óta állandó kontrás a Kodoba zenekarban;
Moldován Árpád (sz. 1949) – bőgős Magyarpalatkán.
4. Kodoba Sándor „Alexandru” (1913-1952) – prímás volt, gyermekei nem zenélnek.
5. Kodoba Károly „Ica bácsi” (1924-2000) – a család legifjabb, de magas kort megért tagja, aki több zenészgenerációt is végigmuzsikált. Magyarpalatkán az egyik legkiválóbb bőgős volt.
Szintén a XX. század első felében muzsikált Mácsingó „Gyurka” sógora, Radák Emerik „Hendri”. Kilenc fia közül három zenélését őrizték meg a hangfelvételek:
Radák Béla (sz. 1927) – prímás volt a szomszédos Gyulatelkén;
Radák Mihály (1938-1992) – kontrás volt Magyarpalatkán a Kodobáék zenekarában;
Radák János (sz. 1943) – ma is élő prímás Magyarszováton.
A lista természetesen nem teljes. Szintén Palatkán muzsikált „Öreg Náci” veje, az 1970-es években Brassóba költözött prímás, Kozák Zsiga (sz. 1926 Budatelke), vagy a mai napig aktívan zenélő, eme felvételen is hallható remek bőgős, Kovács Márton „Puki” (sz. 1941) is. Mindenesetre a muzsikusok nagy számából érzékelhető, mekkora igény volt az általuk hordozott tradicionális mezőségi zenére. A zenei tudás a hagyományos módon apáról fiúra öröklődött tovább úgy, hogy közben egyéniségükkel is átitatódott. Eme lemezen hallható muzsikát így bátran egy nemzedékeken át csiszolt, egyre sebben fénylő drágakőhöz hasonlíthatjuk.
Árendás Péter
A felvételt, amelyet Fekete Antal készített 1984-ben Magyarpalatkán, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományos Intézete bocsátotta rendelkezésünkre.
