Az albumról
Előadók:
Szecsődi Ferenc - hegedű
Kassai István - zongora
Több mint egy évszázad távolából ma már különösnek tűnik, hogy a 19. század talán legvirágzóbb műfajai nem az egyéni leleményből született alkotások, hanem - éppen az egyéniség korának nevezett időszakban - az átiratok különféle típusai voltak. Amikor az 1870-es évek végén Hubay Jenő (1858-1937), a legendás magyar hegedűművész első sikereit aratta, az átiratok készítésének divatja már túlhaladt a delelőjén.
1878-ben Liszt Ferenc ajánlóleveleivel a zsebében érkezett Párizsba, és itt bemutatott kompozícióival ugyancsak Liszt példáját követte. A rapszódiák hatása érezhető Hubay magyar hegedűfantáziáiban (közöttük az úgynevezett Csárdajelenetekben), és Liszt operaátiratainak jellegzetes típusa kelt életre a pompás Carmen fantáziában és a Lahore-szvitben, amelyekkel az ifjú egy csapásra meghódította Nyugat-Európa közönségét.
Hubay számára a magyar dallamokra épülő kompozíciók még a századfordulón is megőrizték jelentőségüket, az említett két nagyszabású darabhoz hasonlót azonban nem készített többé. Utóbbiak szerepét a szűkebb értelemben vett átiratok vették át, amelyek többsége a repertoár bővítése céljából keletkezett: általuk dalok, zongoraművek vagy más hangszerre komponált darabok váltak előadhatóvá a hegedűjátékosok számára.
Ugyancsak a művek hozzáférhetőségét szolgálták a már elhunyt mesterek műveinek közreadásai is, amelyek egy része szorosan érintkezett az átirat műfajával. Hubay ugyanis - a kor szokásának megfelelően - gyakran nem csupán előadási jelekkel és ujjrenddel látta el az eredeti kottaszöveget, hanem azt a koncertelőadás korabeli igényeinek megfelelően át is dolgozta. Az a több tucat kompozíció, amelyet a Hubay-átiratok közé sorolhatunk, igen változatos képet mutat: Hubay olykor csupán néhány hangot változtatott meg, amint a zenei anyagot mesteri kézzel saját hangszerére adaptálta, máskor viszont teljesen új megvilágításba helyezte az eredeti muzsikát, és további szólamok, formarészek hozzáadásával szinte új alkotást hozott létre.
Szecsődi Ferenc 1954-ben született Budapesten. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Bodonyi István, a Zeneakadémián pedig Szűcs Mihály voltak a mesterei. Diplomájának megszerzésével egyidejűleg elnyerte a Zeneakadémia Nagydíját.
Nemzetközi szólista karrierje 1984-ben indult, amikor a Cziffra Alapítvány nagydíjasa lett. Azóta szívesen látott művész Európa számos nagyvárosának hangversenypódiumán Párizstól Bécsig, Bolognától Madridig, Prágától Zürichig vagy éppen Kijevig.
A magyar zenei életben is aktív szerepet játszik. Több zeneszerző, így Durkó Zsolt, Rózsa Pál, Kocsár Miklós vagy Huszár Lajos ajánlotta számára versenyműveit.
Kassai István zongoraművész, diplomáit a budapesti Zeneakadémián Kadosa Pál professzornál 1982-ben és a párizsi Conservatoire Européen de Musique-ben Yvonne Lefébure professzornál 1984-ben szerezte. Első díjat nyert az Usti nad Labem-i Nemzetközi Ifjúsági Zongoraversenyen 1972-ben, a Magyar Rádió Országos Zongoraversenyén 1979-ben és a párizsi Nemzetközi Debussy Zongoraversenyen 1982-ben.