Az albumról
Előadó:
Schola Hungarica
Dobszay László (karnagy)
Szendrei Janka (karnagy)
Részlet a CD ismertetőjéből:
Ez a lemez a középkor magyar zenei anyagába nyújt betekintést és szorosan kapcsolódik a "Magyar Gregoriánum" néven már forgalomban lévő kiadvány tartalmához. A népzene mellett mely - mint azt Kodály és Bartók kutatásai feltárták - honfoglaláskori stílusait napjainkig megőrizte, középkori zeneéletünk két területen zajlott: az egyik a királyi udvar, a nemesség és a polgári réteg külföldi kapcsolataival járó nemzetközi világi zene területe, Európát járó magasabb és alacsonyabb rangú zenészek képviseletével, a másik annak az egyháznak zenevilága, mely a középkor sajátos világnézetét és művelődését kiépítette. Zenetörténetírásunk az egykori adatokból kiderítette, milyen élénk kapcsolatot tartott középkori magyarságunk az európai világi zenével; fejedelmi találkozók és lakodalmak, lovagi tornák és mulatságok, vadászatok és külföldi utak, vásárok és ünnepi sokadalmak zenei része nem maradt említetlenül, éppúgy, mint minden társadalmi réteg táncos szórakozása. Mai népzenénk is bőven mutat fel középkori stílusú darabokat (népszokásokban, balladákban), melyeknek maradványjellege nyilvánvaló. De mindezekből kottafejnyi feljegyzés sem maradt ránk; népzenénk és a külföldi források nélkül jellegükről úgyszólván semmit sem mondhatnánk. Más a helyzet középkori egyházi zenénkkel. Annak elsajátítására külföldi kéziratokat kellett szerezni és hazai használatra másolni. Az írás-olvasás pedig az egyházi intézményes művelődéshez volt kötve; a klerikus scriptor és notator (író és kottarajzoló) az egyház számára dolgozott. Bármilyen sok is pusztult el ezekből a feljegyzésekből a viszontagságos időkben (a fennmaradt kéziratok száma a cseh és lengyel írásos emlékekehez képest elenyésző), annyi mégis maradt ránk a hazai és külföldi könyvtárakban, hogy abból nemcsak az elhangzott zenét tudjuk megszólaltatni, hanem egy sajátos magyar kottaírás kialakulását is nyomon követhetjük, sőt hazai zenészeink kompozíciós tevékenységét is fel tudjuk becsülni. Mivel pedig fennmaradt egyházi zenénk nem kizárólagosan gregorián darabokból áll, hanem a XV. század elejétől már többszólamú műveket is felmutat, közvetve világi zenénk jellegéről is tájékoztat, annak a stílusbeli egyezésnek alapján, mely a XV. századi többszólamú darabjaink egy része és a korabeli világi művek között fennáll.
Lemezeink összeállításánál felhasználtuk azt a körülményt, hogy a gregorián - másfélezer története folyamán - a stílusok egész sorát alakította ki. Igyekeztünk tehát ezek váltogatásával (és többszólamú darabok beiktatásával) az egyhangúságot elkerülni, másrészt azonban az ugyancsak fárasztó, összefüggéstelen tarkaságtól is tartózkodni azáltal, hogy az egyes lemezoldalakat tartalmi egységekbe fogtuk.
A Schola Hungarica felvételei az ócsai református templomban (XIII. századi premontrei prépostság) készültek.
Rajeczky Benjamin