Az albumról
Előadók:
Schola Hungarica
Dobszay László (karnagy)
Szendrei Janka (karnagy)
A Magyar gregoriánum első négy lemeze az általános európai liturgikus dallamok magyar hagyományát mutatta be. Az egyes számok kevés kivétellel az első évezred gyakorlatát tükrözik, ahogyan az a római központnak és Nagy Károly birodalmának énekes szokásaiból összeötvöződött. Az így kialakult repertoárt foglalták össze a liturgikus énekeskönyvekben: a zsoltárokat a Pszaltériumokban, az antifonákat, responzóriumokat és himnuszokat az Antifonálékban, a mise énekeit pedig a Graduálékban. A misszionáriusok ezeket a könyveket hozták magukkal; a kolostorok és székesegyházi központok iskoláinak énekmesterei ezekből tanították meg a dallamokat, Közép- és Kelet-Európában egy ötfokúságot őrző dialektusban, mely jellegzetes hangközeivel és formuláival különbözik a mai római kiadványok dallamképétől, bár azok lényeges menetét megőrzi.
A sorozat ötödik és hatodik lemeze a Magyarországon kialakult gregorián gyakorlat XII-XV. századi formáival ismertet meg, egy úgynevezett későgregorián nyelvezettel, melyet lemezen ritkán hallani, bár középkori székesegyházainkban kizárólag ez hangzott fel. Bemutatásukban felidézhetjük azokat a kompozíciókat, melyeket magyar mesterek szereztek, többek között az Árpád-kori szentek ünnepeire is, bizonyítva iskolázásuk és zenei tudásuk magas szintjét.
Szent István officiumának (1-5. szám) és miséjének (6-8. szám) részletei. - Az éjszakai officiumot (Matutinum) megnyitó Deus, in adiutorium-ra nagy ünnepeken a katedrálisokban többszólamra is vették a Domine, ad adiuvandum feleletet.
A Matutinum kilenc antifonája itt verses alakban, változó hangnemekben szólal meg, egy azonos hangnemű zsoltárt keretezve.
A zsoltárok hármas csoportjait az ünnepelt szent életére vonatkozó olvasmány (Lectio) választotta el. Itt az első magyar király élettörténetének bevezetése hangzik fel.
Az egyes Lectio-szakaszokat elválasztó gazdag díszítésű responzóriumok közül kiemelkedik nemes dallamával és lendületével a hazai alkotású Nobilis stirpe.
A Matutinumra következő hajnali Laudes három antifonája ugyancsak magyar szerzemény.
A mise bevezető antifonája (Introitus) az Os iusti, egy zsoltárverssel és Gloria Patri-val.
A Kyrie és Gloria a mise úgynevezett Ordinariumának (=állandó részeinek, ilyen még a Credo), a Sanctus-Benedictus és az Agnus Dei) első két száma. Mind a kettő hazai kontrafaktúra: az első a "Concentu parili" szekvenciából van véve, a második a vatikáni Kyriale XVII. miséjének Kyrie-jét használja fel.
Szent István, Miklós, Imre és László énekei, litánia-befejezéssel. Az 1-4. szám a Szent István-mise változó részeiből (Proprium) hoz mutatót. A Domine, praevenisti (Graduale), az Alleluja és a Corde, voce (Sequentia) az olvasmányközi énekek csoportja; az utóbbi egy Európa-szerte népszerű, nagyrészt háromsoros strófákból álló szekvenciának, a "Laudes crucis"-nak négysoros strófákba való szabad átkomponálása.
A Beatus servus (Communio=áldozás utáni ének) még a régi repertoárból való.
A Szent István-énekeket a vecsernye Magnificat-antifonája, az Ave beate Rex Stephane zárja le.
Szent Miklós hazai népszerűségére vall a kétszólamú O Pastor aeterne és a háromszólamú Nicolai solemnia; mind e kettő a XV. századi magyar többszólamú praxisnak jeles példája.
A Regis regum civis, ave - himnusz, az Ave flos nobilium - Magnificat-antifona Szent Imre és László verse officiumának erősségei; különösen az utóbbi gyakorlott mester kezére vall.
A Humili prece litánia-ének a Keresztjáró napi körmenet régi stílusú dallamát fűzi az ország régi nagyjainak emlékéhez.
Rajeczky Benjamin
A felvétel az ócsai Református templomban készült, 1979-ben.
Hangmérnök: Lukács Judit