Az albumról
A kiadvány alapja a Bartók Hangfelvételei Centenáriumi Összkiadás című gyűjtemény I. albuma. (Hungaroton LPX 12326-33). Részletes discográfia és a kísérő tanulmány teljes szövege ott található.
Részlet a CD ismertetőjéből:
"Kottaírásunk tudvalevően többé-kevésbé fogyatékosan veti papírra a zeneszerző elképzelését, ezért csakugyan nagy a jelentősége annak, hogy vannak gépek, amelyekkel majdnem egészen pontosan meg lehet rögzíteni a zeneszerző minden szándékát és elképzelését. Azonban: maga a zeneszerző, mikor művésznek előadójaként szerepel, sem adja elő minden esetben hajszálnyira egyformán a sajátmaga művét sem. Miért? Azért, mert él; azért mert az élőlény természetéhez tartozik az örök változékonyság.
(Bartók: A gépzene, 1937)
A Bartók-hangfelvételek művészi jelentősége
Azért szorgalmazzuk a szerzői hangfelvételek üzleti forgalomban való terjesztését, népszerűsítését, mert őszintén hisszük: a Bartók zene legnagyobb megszólaltatója valóban maga Bartók volt! Nemcsak a gyakorló muzsikusnak, hanem az ő muzsikáját szerető közönségnek is joga van ahhoz, hogy hozzáférhessen a leghitelesebb, a szerző-játszotta tolmácsoláshoz. Joga van ahhoz, hogy egy-egy frissiben megismert, szokatlanul új, vagy éppen tökéletességében is élményszegény rutinelőadás után feltehesse a lejátszóra a Bartók-lemezt és annak közelségében latolgassa, mi tetszett, mi miért nem tetszett.
A Bartók-játszotta előadások művészi jelentősége nem utolsósorban az, hogy leleplezik a túlzottan egyszerű, tetszetős, harmonikus Bartók-értelmezéseket. Alapjában véve nem klasszikus habitusú zene az övé. Még akkor sem az, ha néhány főművében - főként 1928-1937 táji hangszeres kompozícióiban - szinte klasszikusan kiegyensúlyozott gondolati és érzés-szférákat valóban klasszikus tökéletességű formákban tudott kifejezni. Egész életműve, művész személyisége elég nyilvánvalóan romantikus alapozású. Nagyon sokat bízott az intuícióra, nagyon vágyott az egyszerűségre; munkái míves kidolgozása ellenére tulajdonképpen félt a minden hangra kiterjedő strukturáltság tudatos végiggondolásától. (Műveinek vázlatai, fogalmazványai tanúskodnak.)
Bartók saját interpretációjával tanúsítja: a korrekt kottaolvasás és a virtuozitás nem helyettesítheti a személyiséget, az előadóművész bátor és fantáziadús kiállását. A legendásan precíz Bartók kottázás sem tudta elég pontosan és részletesen rögzíteni az általa elképzelt - szerzői lemezeivel részben meg is mutatott - gazdagságú előadást.
A Bartók-előadás szüntelenül arról szól, ami a puszta hangjegyek, artikulációs jelek és utasítások mögött van. Ha egy maga-költötte dallama például a 8-szótagos székely parlando-rubato népdalok egyik típusának mintájára fogant (Este a székelyeknél), akkor az ő eljátszásában egyszerre van jelen a konkrét Bartók-téma és az a sokkal összetettebb általános zenei emlékanyag, ami a témát ihlette.
Az album összeállításának elvei
Szerkesztőtársammal, Kocsis Zoltánnal úgy gondoltuk, hogy a Bartók zongorázik című albumnak a muzelásia anyag java minőségét kell tartalmaznia. Itt található az összes "nyilvános" (tehát stúdióban bejátszott és Bartók jóváhagyásával forgalmazott) hanglemez. Idekerült továbbá az összes, LP lemezen már korábban hozzáférhetővé vált felvétel.
Kocsis Zoltán nagyon megfontolandó érvelése jelölte ki a lemezbeosztás alapelveit. Ő, már csak előadóművészi megfontolásokból is, igen fontosnak tartotta az eredeti bejátszások lehetőleg érintetlen visszaadását. Vagyis egy-egy 78-as fordulatú lemezoldal maradjon egy (CD sávnyi akkor is, ha több tételt tartalmaz), mert így még a darabok közötti szünet is hitelesen ugyanaz, ahogyan Bartók a stúdióban játszotta. És az eredeti lemezoldalak lehetőleg a maguk autentikus akusztikai, hangminőségbeli környezetében jelenjenek meg, vagyis egy-egy cég Bartók-felvételei maradjanak együtt.
Somfai László