Az albumról
Közreműködik:
Zathureczky Ede - hegedű (1, 2)
Dohnányi Ernő - zongora (3)
Székely Mihály - basszus (5)
B. Fehér Miklós - hegedű (5)
P. Lévy (6)
David LeVita (7)
Részlet a CD ismertetőjéből:
A Bartók-felvételek magángyűjteményekből bizonyos fokig olyasféle függeléke a hangfelvétel-összkiadás Bartók zongorázik címmel megjelent, 6 CD-ből álló főrészének (Hungaroton HCD 12326-31), mint a zeneszerzői összkiadásokban a mű vázlatait, variánsait, töredékes formáit szöveghűen visszaadó kritikai függelék. Van azonban egy óriási különbség: míg a kottaösszkiadásban a függelék elsősorban a szakemberek kis csoportjának szóló háttérinformáció, addig lemezösszkiadásunk hangarchívuma sehol másutt nem hallható eredeti felvételek gyűjteménye. Bár a hangminőség részben nem üti meg a CD-n forgalmazott archív hangfelvételek megszokott színvonalát, ennek a historikus anyagnak művészi jelentősége és a hiteles Bartók-interpretáció szempontjából való dokumentum-értéke egyáltalán nem kisebb, mint a jó minőségű Bartók-felvételeké.
A négy CD-n a hangrögzítések pontos időrendjében adjuk közre a hangarchívum Bartók zongorázását őrző felvételeit. A kronológiai elv nem bolygatja meg a gyűjtemény természetes csoportosítását. Együtt maradnak a Bartók zongorajátékát megörökítő korai fonográffelvételek (1/1-16), köztük az 1981-es LP kiadás készítésekor még ismeretlen legkorábbi, 1910-es bejátszás (1/1), amely itt jelenik meg először. A következő csoport egy 1929-es His Master’s Voice hanglemez tartalékfelvételével indul, ez CD-kiadásunk másik világpremierje (1/7), majd folytatódik az 1930-as évekbeli német és holland stúdiókoncertek rögzítéseivel. A holland anyagról (1/9-12) legújabban derült csak ki, hogy nem 1920-as évek eleji párizsi gépzongora felvételekről van szó (mint az 1981-es LP kiadásban feltételeztük), hanem egy 1935-ös, a Radio Hilversum stúdiójában elhangzott Bartók-hangverseny töredékeiről. Majd a Bartók hangarchívum legnagyobb és legjelentősebb fejezete, a budapesti rádióközvetítések nyomán rögzített Babitsné/Makai fonoamatőr anyag következik. Végül, újrakezdve a kronológiát, a hangarchívum függelékeként mutatjuk be a Bartók hangját megörökítő magyar, francia és angol nyelvű felvételeket (4/4-7), valamint egy kis montázst a családi fonográfhengerek anyagából (4/8).
A) Fonográffelvételek 1910-1915
A budapesti Bartók Archívum a "Bartók Hagyaték" részeként számos viasz fonográfhengert őriz, egyebek között mintegy húsz családi jellegű, kézi fonográffelvételt. Ezt egészíti ki az a Kodály-hagyatékban újabban előkerült henger, amely minden bizonnyal a legkorábbi Bartók hangfelvétel: esküvői ajándék Zoltánnak és Emmának.
B) His Master’s Voice tartalékfelvétel 1929
A Bartók hangfelvételek összkiadásának 1981-es LP változatában még nem szerepelt az 1. román tánc tartalékfelvétele, amelyre Bartókné Pásztory Ditta halála után, lakásán bukkantunk rá.
C) Rádiófelvételek: Frankfurt 1932, Hilversum 1935
A "Südwestdeutscher Rundfunk (Frankfurt)" címkenyomatú, Klavierkompositionen / Bartók feliratú, datálatlan, 78-as fordulattal belülről kifelé játszó egyedi rádiós lakklemez az Improvizációk 4-5. tételét tartalmazza. A SWF (M) adón, a frankfurti stúdióban, 1932. január 31-én játszotta Bartók egy 38 perces műsor keretében és Hans Rosbaud, a zenei műsorok vezetője (egyébként a 2. zongoraverseny ősbemutatójának dirigense) adta át Bartóknak emlékhanglemezként. Ez a legkorábbi élő rádióhangverseny-részlet Bartókkal.
A négy következő felvétel (1/9-12) a hilversumi Nederlande Omroep Stichting azonosítatlan eredetű Bartók-anyagai között bukkant fel az 1970-es években.
D) A Babitsné/Makai gyűjtemény: magyar rádiófelvételek 1936-1939
A Babitsné/Makai anyag a Bartók hangfelvételek szenzációs forrása. Egyik érdekessége, hogy ez a rengeteg hangrögzítés alig több mint három éve termése. Az anyag másik érdekessége abban rejlik, hogy az 1. albumunkban található stúdió-lemezfelvételeknél sokoldalúbban mutatja be Bartókot más szerzők tolmácsolójaként.
A Babitsné Török Sophie hagyatékában sokáig zárt anyagként őrzött hanglemezek felfedezésének, 1977-ben megkezdődött restaurálásának történetét részletesen megírta Sebestyén János, az 1981-es LP kiadás egyik társszerkesztője, aki Sztanó Pál és Horváth Gyula társaságában maga is részt vett a mintegy 80 lemez leletmentő átírásában.
F) Függelék: prózai anyagok, családi felvételek 1913-1944
A Cantata profana szöveg (4/4). Az 1930-es évek közepén a budapesti rádió néhány lemezoldalnyi felvételt készített neves személyiségekkel egy tervezett Nemzeti hangarchívumhoz. Ennek keretében rögzítették a zeneszerző jellegzetesen pózmentes, szinte monoton ritmusú, fátyolosan szép előadásában a Cantata profana teljes szövegét, amely voltaképpen saját költői termése: a román kolinda-szövegekből általa véglegesített librettó magyarra fordítása.
Rádióelőadás az anatóliai gyűjtőútról (4/5), három töredék az 1937. január 11-i, a budapesti rádióban tartott felolvasásból (A Babitsné/Makai gyűjteményből)
Francia interjú a brüsszeli rádióban (4/6), 1937. február 3. Az interjú a belga rádió Bartók-hanversenye (Táncszvit, 2. zongoraverseny, Falun, Mandarin szvit) előtt készült.
Angol interjú az "Ask the Composer" hangversenyen (4/7), 1944. július 2., New York, Brooklyn Museum (a hangversenyt a WNYC-FM rádió közvetítette)
Családi fonográfhengerek - részletek (4/8). 1. részlet: Rákoskeresztúr, 1913. Bartók családi körben elénekel egy szlovák népdalt (a Gyermekeknek szlovák részében a 29. szám, ott "szövege közölhetetlen" adattal), majd mint a paraszténekesek, bemondja nevét és az évet.
2. részlet: valószínűleg az I. világháború alatti felvétel. Bélával, első házasságából való kisfiával beszélget Bartók.
3. részlet: Budapest, 1933. február 2. ezt Bartók édesanyja mondja be, aki unokáival beszélget. Előbb Péter, a második házasságból való kisfiú (9 éves) mesél az írógépről, utána a már felnőtt (23 éves), Szekszárdról visszaérkezett Béla hangját halljuk.
Somfai László