Az albumról
Előadók:
Szent Efrém Bizánci Férfikar
Művészeti vezető: Bubnó Tamás
Tenorok:
Viszló István, Csapó József, Szilágyi Attila, Szabó Gábor, Frickun János, Hajnal András
Basszusok:
Csillag Béni, Bubnó Márk, Philipp György, Pechan Kornél, Laborfalvi-Soós Béla, Cser Péter, Domahidy László
Szóló:
Viszló István
Pap: Bubnó Tamás
Vezényel: Bubnó Tamás
Egyházi szláv nyelven
Részlet a CD ismertetőjéből:
A 19. és 20. század fordulóján Magyarország északkeleti része, azaz Kárpátalja zenei életének meghatározó tényezője volt a görög katolikus vokális egyházzenei kultúra. A bizánci rítusú ruszin és a magyar klérus számos képviselője szerzett komoly zenei jártasságot, melyet a napi liturgikus gyakorlat művészi szintű fenntartásában tudtak kamatoztatni. Ennek az időszaknak volt egyik jelentős mestere Boksay János (1874-1940), görög katolikus áldozópap, zeneszerző és egyházkarnagy.
1874. július 6-án Huszton, Máramaros megyében született, mélyen vallásos görögkatolikus családban.
Papi szolgálatát Lipcsán, egy Huszt melletti faluban kezdte segédlelkészként. Egy évre rá - tekintettel kitűnő zenei képességeire - felkínálták neki az Ungvári Tanítképző és a Teológiai Főiskola vezető ének-zene tanári állását, amely tisztség a Harmonia kórus karnagyi állását is magában foglalta. Tíz év alatt az együttes Boksay vezetésével az egész régióban elismert lett. Szintúgy jelentős eredményeket ért el az 1904-ben keze alá került Ungvári Városi Vegyeskarral.
1899-ben Boksayt Firczák püspök alapvető és fontos munkával bízta meg: gyűjtse össze, írja le és rendszerezze a Munkácsi Egyházmegyében szájhagyományosan élő liturgikus énekeket, melyet Malinics József székesegyházi kántor segítségével végzett el Boksay János. Kettejük által jegyzett alapvető műként adták ki 1906-ban a ruszin és a magyar görög katolikusság számára a Cerkovnoje Prosztopínyije, ill. Egyházi Közénekek című irmologionokat. Ezek az egyházi szláv, ill. magyar nyelvű liturgikus énekgyűjtemények mindmáig az egyetlen hivatalosan kiadott kottáskönyvek, amelyek a Kárpátok vidéki görög katolikus dallamdialektust tartalmazzák.
Boksay Papi és művészi munkássága mellett markáns ruszin politikai arcéllel is rendelkezett.
A Ruszin Nemzeti Tanács tagja volt, ahol képviselőtársaival a ruszinautonómia-törekvéseket támogatta, amely Magyarország keretein belül valósulna meg. 1939. június 21-től haláláig meghívott kárpátalai képviselőként Boksay János a Magyar Országgyűlés tagja lett. Munkálkodásban töltött, gazdag földi élete, mely jelentős zenei örökséget hagyott az utókorra, 1940. április 24-én ért véget.
Bár komponált zongoradarabokat, dalokat, dramatikus kísérőzenét és gyerekdaljátékot is, ám legfontosabb zeneszerzői munkái között a tíz Aranyszájú Szent János liturgiát kell megemlítenünk, melyek közül négy maradt fönn. A legismertebb az 1900-ban magyar nyelven komponált C-dúr mise, mely egyszerű és tiszta dallamaival szinte népénekszerű funkciót nyert a munkácsi, az eperjesi és a hajdúdorogi egyházmegyék görög katolikusai között.
Az Ungvári Katedrális zenei élete (a kórust 1823-ban alapították), az őt körülvevő képzett kántorok és énekesek működésének zenei színvonala jól kirajzolódik a misék, különösen a jelen lemezen felhangzó férfikari mű vokális technikai nehézségéből. Ezt a liturgiát Huszton fejezte be, ajánlása Papp Antal, akkori munkácsi püspöknek szól, aki később érseki rangban a Miskolci Görög Katolikus Apostoli Kormányzóságot vezette.
A férfikari liturgia tételeinek zenei megformálása tökéletesen alkalmazkodik a görög katolikus szertartás menetéhez. A hosszabb tételek és a rövidebb válaszok, akklimációk formája és időtartama mindvégig a teljes mise liturgikus-dramaturgiai funkcióját tartja szem előtt, s tételek hangnemi megválasztása, felépítése is ezáltal válik érthetővé. A papi énekes részek, az ún. fennhangok megszólaltatása ezért is volt nélkülözhetetlen a jelen felvétel elkészítésekor, hiszen a tételek többsége tulajdonképpen válasz ezekre a papi énekekre. A fennhangokat soha nem rögzítették, improvizatív jellegüket a bizánci egyházak egy bizonyos zenei hangvételen velül mindmáig őrzik.
A liturgia valahai bemutatásáról, utóéletéről nem állnak rendelkezésre adatok, azt sem tudni, megtörtént-e egyáltalán. A kézirat az 1990-es évek végén bukkant fel Ungváron több mint 75 évvel keletkezése után. Ez nem is csoda, hiszen a a Görög Katolikus Egyház betiltása a Szovjetunióban (1949) az Ungvári Székesegyházi Kórus feloszlatásával is együtt járt, s a kárpátaljai vallási és egyházművészeti élet teljes normalizálódása valószínűleg csak egy hosszan tartó folyamat eredményeképpen következhet be.
Bubnó Tamás
A Szent Efrém Bizánci Férfikar Magyarország egyetlen professzionális bizánci zenei együttese. A Budapesten működő görög katolikus kórusok (Rózsák terei Görög Katolikus Kórus, Csepeli Szent Efrém Kórus) tagjaiból, valamint a bizánci liturgikus zenét szerető hivatásos énekesekből áll.
Vezetőjük, Bubnó Tamás (1957) énekművész és karvezető, aki egyházzenei doktori (DLA) kutatásait a magyarországi és a Kárpátok vidéki görög katolikus dallamok eredetének témájában végzi.