Az albumról
Söndörgő:
Buzás Attila - tamburabőgő, ének
Eredics Benjámin - brácstambura, trombita
Eredics Salamon - harmonika, furulya, basszprímtambura
Eredics Áron - prímtambura, csellótambura, derbuka, tapan, ének
Eredics Dávid - prímtambura II., basszprímtambura, kaval, klarinét, szakszofon, ének
Közreműködnek:
Tompos Kátya - ének (3, 13)
Kovács Antal - ének (6, 9)
Versendi Kovács József - prímtambura (3, 5, 6, 8, 9, 12)
A "Söndörgő" új felvétele meglepetést jelent azoknak, akik jól ismerik e fiatal - bár immár tizenöt éves! - együttes repertoárját.
Akik az izgalmas, aszimmetrikus metrikát, rafinált ritmikát társítják joggal ehhez a zenei világhoz, azaz a szerb népzene legérdekesebb rétegét. Ezt a felvételt azonban nem a ritmus uralja - noha táncra serkent jó néhány szám - hanem a dallam és a hangszín. A dallam, amely fűszeres, egzotikus: kromatikus képésekkel, motívumokkal telített. Kromatikus népzenei stílus...Van ilyen? Van.
"Very rare in folkmusic" - írta Bartók a Harvard Egyetem felkérésére készülő előadássorozatának vázlatai között, 1942-43 fordulóján.
Ő maga az arab népzene mellett a dalmáciai népzenében találkozott ezzel a stílussal, de ez utóbbit csak felvételekről, amerikai emigrációja idején ismerte meg.
A Söndörgő Együttes repertoárjának új fejezetét hallgatva meggyőződhetünk arról, hogy nem is annyira ritka a népzenében a kromatikus dallamrajz. E felvétel tanúsága szerint a szerb, cigány, sokác, macedon zenében is jelen van, magukban a dallamokban és díszítéseikben egyaránt. A zenei felfedezés izgalma mellett ez adja a válogatás keserédes alaphangulatát is. Összeszorul a szív és kitárul. Hol a borgőzös kocsmában, hol a csillagos, szabad ég alatt érezzük magunkat, különösen a sajátos, cigányos, füstös, rekedt, vagy éppen trombitahangként szárnyaló vokális darabokban.
Mindehhez jó kontrasztot, át- és levezetést jelentenek a tamburás közzenék: szinte valószínűtlenül lebegő táncok és vonulások - távolról emlékeztetve Fellini ifjúkori megrázó filmjeinek körtáncban feloldódó, enigmatikus befejezéseire.
Ezt a felvétel érdemes egyben meghallgatni - nem számonként. Ennek története, üzenete, felépítése van.
Becses dokumentuma egy fizikai értelemben is meglepően közeli népzenei világ boldog szigetének.
Prof. Batta András
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora
A Balkánon felkel a nap. Máshol is, de az máshol van. Itt egy férfi evez a ködös Dunán. Hogy honnan jön és merre tart, az nem érdekes.
Ugyanitt evezett az apja, nagyapja, dédapja. Ugyanitt és ugyanazért.
Szereti a hajnalt, szereti a tájat, a fényt, a víz tükrét. Messzire néz, mert az van messzi, ami nincsen.
Az idő halad, órája delet üt. A férfi már végzett az ebéddel. A kertben csirkék. Egy gyermek kakast kerget sárosan. A másik a fa ágán. Szája cseresznye levétől piroslik. Disznó röfög, harang kong. Bor, pálinka és könny folyik. Az asszony sirat, rádiót hangosít.
Az utcán jönnek. Lovak patái közt korcsok rohangálnak.
Nyugszik a nap. Lassan. A férfi a kocsmában énekel. A napról, a fényről. A gyermek koszos szájáról, a fáról, a kakasról, a lovakról.
Az apjáról, a nagyapjáról, a dédapjáról, az asszony bánatáról,
könnyes szép szeméről, fiatalságáról. Arról, hogy minden szép
és minden szomorú. Hogy holnap végre átevez a Dunán.
Gerlóczy Márton
Hangmérnök: Hajduk János
Keverés és mastering: Kölcsényi Attila
Producer: Eredics Kálmán, Kovács Ferenc
A felvétel 2010-ben, Újvidéken, az "M" Stúdióban készült.
Az utómunkák a TomTom Stúdióban készültek.