Az albumról
Szabó Ágnes: Ercsi népdalok Paczolay Irma gyűjtéséből című kötet hangzó melléklete.
Részlet a kötetből:
Jelen kiadvány Paczolay Irma, Ercsiben élő tanárnő népdalgyűjtéseinek eredményét adja az olvasó, hallgató, éneklő ember kezébe – szándékunk szerint énekes közösségek, népdalkörök és kórusok használatára. A kötetünkben bemutatott dallamok jó értelemben vett egyszerűségüknél és ismertségüknél fogva alkalmasak iskolai oktatásra és műkedvelők használatára egyaránt.
A gyűjtemény különlegessége annak egyszerűségében rejlik. Egy Fejér megyei település dalhagyományát ismerhetjük meg belőle, az 1970-es évek végéről.
Témánk szempontjából fontos lehet, hogy ez a Fejér megyei település nem vált, nem válhatott a néprajz- és népzenekutatás első számú célpontjává. A fővároshoz való közelsége, a rajta keresztülfutó főút, társadalmának alakulása hamar a hagyományok elhagyásához vezetett. Mire kutatóink lajstromba írták volna az itt meglévő szokásokat, dallamokat, táncokat, jobbára nem, vagy alig találtak valamit. Fejér megye néprajzi, népzenei felfedezése egyébként is kései gyermeke a kutatásnak: az országos helyzethez, illetve a Dunántúl egyes területeihez (Dél-Dunántúl) mérten is viszonylag későn kezdődött meg. Bartók Béla és Kodály Zoltán, majd az 1940-es években Balla Péter, Hajdú András, Kiss Lajos, Mathia Károly, Sárosi Bálint, Szemere Gyula, Vargyas Lajos végeztek gyűjtéseket a megyében, de összefoglaló népzenei kiadvány nem született. Pesovár Ferenc az 1950-es évektől kezdődően bőségesen kárpótolta a népzene- és néprajztudomány által - a hagyományőrzőbb, jellegzetesebb és figyelemfelkeltőbb néprajzi, népzenei adottságokkal bíró területekhez képest – valamelyest elhanyagolt Fejér megyét. Az István Király Múzeum (ma Szent István Király Múzeum) munkatársaként dolgozott, gyűjtött és publikált. Munkájának egyik összefoglaló eredménye a Fejér megye népdalaiból és néptáncaiból összeállított monográfia, amely azonban nem tartalmaz ercsi adatokat. Ahogy a nagy népzenei gyűjtemények sem közöltek példát erről a településről. A néprajzi és népzenei adattárak Paczolay Irma gyűjtésein kívül elvétve őriznek dokumentumokat a település néprajzáról és népzenéjéről.
Így elmondhatjuk, hogy máig a legnagyobb méretű és jelentőségű ercsi népdal- és emlékanyagot Paczolay Irma tanárnő helyezte a néprajz- és népzenetudomány asztalára. Annál is inkább jelentősnek ítélhetjük e gyűjteményt, mivel a lakosság összetételéhez hűen a magyar mellett rác-horvát, illetve cigány dallamokat is tartalmaz.
Gyűjteményünk magyar nyelvű részében az adatközlők közül hárman nem ercsi születésűek. Marczis Györgyné sz. Vanó Margit (1931) Parádon (Heves), Nagy Lászlóné sz. Lázár Mária (1919) Marcaliban (Somogy), özv. Oláh Andrásné sz. Birinyi Erzsébet (1919) Mezőkövesden (Borsod) született. Mind a hárman fiatal korukban, summáslányként kerültek Ercsibe, majd itt mentek férjhez. Az általuk őrzött dallamok és szövegeik feltehetően magukon viselik saját szülőfalujuk, vidékük jellegzetességeit.
Az ercsi népdalok összegyűjtésének gondolatához elsősorban gyakorlati, pedagógiai célok vezették a tanárnőt: megtaníthassa a gyerekeknek, amit itt, Ercsiben énekeltek. A felgyűjtött anyag adatolása, részletes feldolgozása, lejegyzése Paczolay Irma tudomány iránti érzékenységét és igényességét bizonyítja.
Legelső gyűjtését 1978 szeptemberében, az utolsót 1980 augusztusában végezte, mindhárom évben többnyire nyaranta dolgozott. A magnetofonos gyűjtések felölelik az Ercsiben élő három jelentős nemzetiség – magyar, rác-horvát és cigány – dallam- és részben szöveges emlékanyagát, az 1970-es évek végén.