Az albumról
Az album központi témája a szerelem, s ennek jegyében nyolc szép költemény ébred új életre rajta Szarka Gyula és muzsikustársai tolmácsolásában, zömmel Balassi Bálint művei, de helyet kapott itt egy népdal, egy Csokonai-vers és egy ismeretlen szerző műve is, melyet Tinódi Lantos Sebestyén dolgozott át. A dalokban dominánsan az akusztikus gitár és Szarka Gyula tisztán csengő, a szavakat természetes választékossággal megformáló énekhangja kalauzolja a hallgatót, többször érzelemgazdag duettekben találkozva Kiss Bernadett orgánumával, de Gyula és a Ghymes együttes közreműködő tagjai percig sem fukarkodnak a hangulatot ízlésesen gazdagító hangszeres megoldásokkal sem. A tőlük megszokott módon instrumentumok egész ármádiáját vonultatják fel, mindig a leginkább odaillőhöz (síphoz, furulyához, harsonához, lanthoz, cimbalomhoz vagy épp hegedűhöz) nyúlva, s bár ennek megfelelően a zene természetesen mutat is némi rokonságot a Ghymes muzsikájával, önálló létjogosultsága egyértelműen megkérdőjelezhetetlen. Ezen a felvételen inkább a zenekar lemezein megismert üdítő zenei tarkabarkaság néhány szép színe bomlik szét megannyi árnyalatra – tűzről pattant, önfeledt táncra csábító tételeket itt nem lelünk (bár a Narancsdal már közel jár ehhez is), de a gyengéd érzelmek ezerféle pompája tárul elénk örömtől búbánatig, s úgy eltelik vele az ember szíve, hogy hiányérzet nyomában nem maradhat. Az egyes dalok között pedig Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter eleveníti meg egy-egy ismert magyar történelmi személyiség élete párjához írott levelét, melyek között egyaránt akad hevesen lángoló, vágyódó és aggódó, keserű, sőt féltékeny is, tovább finomítva, gazdagítva az album tematikusságában is izgalmasan, de méltósággal hullámzó hangulati ritmusát.
A költemények és a levelek zöme is a XVI-XVIII. századból származik, nyelvhasználatuk, megfogalmazásuk már önmagában is élvezetesen különleges, s a hangszerelés is bőségesen merít az elmúlt idők gazdag zenei hagyományából. Megidézi tehát a történelem azon szakaszát ez az album, de nem ragad benne, inkább csak becsalja az életünkbe háromnegyed órára, s feltölt, felruház azzal a szellemi-érzelmi örökséggel, amit felhalmozott és ránk hagyott az a kor egy örök témában. Hogy van aktualitása, mondanivalója az akkoriban papírra vetett gondolatoknak és érzéseknek ma is, az nem is lehet kérdéses.
Szarka Gyula: ének, gitár, lant, tökcitera, nagybőgő, tamburin
Közreműködnek:
Kiss Bernadett - ének
Farnbauer Péter - billentyűs hangszerek
Szarka Tamás - hegedű, koboz, kórus
Pukkai Attila - cimbalom
Buják Andor - szopránszaxofon, töröksíp, furulyák, kórus
Kőrösy Róbert - harsonák
Balatoni Kata, Budai Gréta, Kulcsár Klári - vokál