Az albumról
A Parno Graszt zenéje nagyon egyszerűen meghatározható: hagyományos roma népzene, ami gyakorlatilag csak az alapokat, a hozzáállást, a hangulatot, az életvidámságot és persze a bánatot jelenti. Mert egyébként már elég messzire jutottak a hagyományoktól, kezdve azzal, hogy jóval nagyobb hangszerparkot használnak, mint mondjuk Kodály idején. Harmonika, tambura, gitár, cajon – hogy csak párat említsek közülük. Aztán ott vannak a feldolgozások, nem beszélve az Eurovíziós Dalfesztiválra írt dalukról, amelyben karibi ritmust vélek felfedezni.
A mostani lemezre 16 nóta került fel, és ezek megmutatnak valamit abból a sokszínűségből, ami az együttest jellemzi. Hagyományos cigány népzene (saját képükre formálva), roma és magyar nyelvű szövegek, különféle élmények ihlette szerzemények. A másik dolog, amiért szeretni lehető őket, az a természetesség, ami egyszerűen csak árad belőlük, itt nincsen patikamérlegen adagolt hangszerelés. Ők egyszerűen tudják, mit és hogyan kell játszaniuk, illetve azt kitalálja Oláh József zenekarvezető, a többiek meg szépen csatlakoznak hozzá, követik. Ebből a zenéből tényleg árad a szabadság, az érzelmek, és persze azonmód táncra, éneklésre, de legalább tapsolásra késztet.
OLÁH József – tambura, gitár, ének
OLÁH János – nagybőgő, ének
OLÁH Viktor – gitár, ének
OLÁH Krisztián – harmonika, ének
OLÁH Heléna – ének
VÁRADI Mária – ének
BALOGH Mária – ének
JAKOCSKA János – gitár, ének
HORVÁTH Sándor – kanál, ének
NÉMETH István – kanna, szájbőgő
Közreműködők:
HORVÁTH Zsolt Noé – gitár
HORVÁTH Pákó – cajon
GALYAS Zoltán – cimbalom
VÁRADI Zoltán – brácsa
SZILÁGYI Antal – hegedű
SZIROTA Jennifer – ének