Az albumról
Várj meg, madaram
Magyar szerelmi énekköltészet a 17. századból
A XVII. századi magyar szerelmi líra jórészt ismeretlen szerzők keze nyomát őrzi. E versek hol reneszánsz, hol barokk irodalmi hatást tükröznek, s főként kéziratos énekeskönyvekben – köztük az erdélyi eredetű Vásárhelyi-daloskönyvben (1672 után) és a dunántúli Szentsei György daloskönyvében (1704 előtt) – maradtak ránk. Elsősorban a nemesi udvarokban ismerték őket, hiszen még a legnépszerűbb dalok sem jelentek meg nyomtatásban a saját korukban, csupán a XVIII. század folyamán, ponyván; ekkor váltak valóban közkinccsé és az újabb közköltészeti hagyomány részévé. Noha eredetileg csak személyes hálózatban terjedtek, s a kéziratos másolatokban gyakran átformálódott a szövegük, mégis óriási hatást gyakoroltak a korabeli magyar költőkre, majd a XVIII. század során a népköltészetre is. E gazdag termésből válogatott az együttes egy csokorra valót – a metaforát szándékosan használtuk, hiszen ezeket a dalokat virágéneknek is hívták. A virágszimbolikán túl fontos a madármotívumok (sólyom, hattyú, rigó stb.) finom hálózata, a mitológiai szereplők fel-felbukkanása és a személyes sorsról (örömről és bánatról, elválásról és újra találkozásról) szóló szavak megkapó őszintesége.
Az énekek dallamai és a köztük elhangzó hangszeres darabok XVII. századi magyarországi forrásokból, valamint török és lengyel kéziratokból származnak. Közös bemutatásukkal szeretnénk érzékeltetni a közép-európai zenei divatok sajátos keveredését, amelyben jól kiegészítették egymást a késő reneszánsz, barokk és keleti motívumok. Néhány ének dallamát az erdélyi és moldvai magyar, illetve szlovák néphagyomány őrizte meg. Ezek ugyanúgy beilleszkednek azokba a dallamcsaládokba, amelyeknek XVII. századi feljegyzéseit is ismerjük. A lemezt egy lakodalmi ének zárja táncdallamokkal kombinálva; ezt a feldolgozást valaha közösen játszhattuk kedves régi mestereinkkel, Kobzos Kiss Tamással (1950–2015) és Kátai Zoltánnal (1954–2020).
A koncertműsort a Musica Historica együttes 2010-ben mutatta be. Azóta számos rendezvényen elhangzott a teljes program, illetve néhány részlete Magyarországon, Erdélyben, Szlovákiában, Olaszországban, Törökországban és a Baltikumban.
Musica Historica együttes:
Csörsz Rumen István (művészeti vezető): ének, lant, koboz, barokk gitár, tambura, pásztorfurulya, görbekürt, duda
Kasza Roland – ütőhangszerek, csembaló, orgona continuo, kórus
Kovács Attila – koboz, chitarrino, arciliuto, furulyák, görbekürt, kórus
Palócz Réka – szoprán, hárfa, basszus cornamusa, doromb
Pribay Valéria – viola da gamba, kemençe, kórus
Széplaki Zoltán – ének, furulyák, reneszánsz és barokk fuvola, zergekürt, görbekürt, töröksíp
Szilágyi Márton – hegedű