Az albumról
A lemez a palóc pásztorok zenei hagyományának állít emléket. A hagyományos paraszti társadalomban a pásztorok mint az állattartás specialistái sajátos, természetközeli és szabad életmódot éltek. A foglalkozási endogámia, hogy juhász juhászlányt vett feleségül és a hagyományos tudás többgenerációs átadása egyedülálló kultúrát őrzött meg. Itt gondolhatunk a pásztorok ökológiai és állattenyésztési tudására, a hagyományos pásztorviseletre, a tárgyalkotó népművészetre – melynek alkotóit Madarassy László művészkedő magyar pásztoroknak nevezett – és a kizárólagosan a pásztorokhoz köthető zenei énekes és hangszeres világra: a furulya, a duda, a kanásztülök, a kolompok és a csengők muzsikájára. A legeltetéssel járó életmód és a pásztorcsaládok hagyományos tudásátadása egyéni és sajátos zenét alakított ki és őrzött meg. Magyar népzenénk különleges rétege a pásztorzene, az énekes és hangszeres dallamok régies hangzást és stílust képviselnek. Emiatt a pásztorok által képviselt zenei hagyomány sosem tartozott a közismert és elismert népzenei darabok közé. A dudazenére ez különösen igaz, a magyar duda egyoktávos hangterjedelmével, kontrasípjával és bordójával sajátos és csak erre a hangszerre jellemző zenét alakított ki, ennek a zenének szinte kizárólagosan pásztoremberek a művelői, ez a palóc dudazenére teljes mértékben igaz. A Felvidéken maradt fenn legtovább a dudazenei hagyomány, az 1960-as évekig használatban volt a hangszer.
Ennek a hagyománynak az utolsó képviselője Pál István. Pásztorcsaládba született 1919. február 25-én, ahol a népi kultúra legarchaikusabb kultúrájában nőtt fel. Nagyapja és édesapja után testvérei között Pál István az aki dudán, furulyán és flótán is megtanul játszani, ez utóbbi kettőt készítette is. Pál Istvánt már ismerte a magyar népzenét gyűjtő revival népzenész generáció, a kiteljesedést Agócs Gergely és Juhász Zoltán 1992-es látogatása hozta meg Pál Istvánnak, 1992-től 2015-ig, haláláig népzenei koncerteken, táborokban vett részt, sokunknak adta át tudását, több lemezfelvételen is szerepelt.
Pál Istvánt 1996-ban ismertem meg az Egyszólam együttes népzenei táborában, majd számos alkalommal kerestem fel otthonában a Nógrád megyei Tereskén. Egy hosszú tanulási folyamat vette kezdetét, mely nemcsak a pásztorzenéről szólt, hanem a pásztor mint ember kulturális tudásának megismerésére. A Mester általi tudás dokumentálásában és tanulásában volt egy mérföldkő, mikor 1998-ban Szegeden elkészítettünk egy lemezfelvételt Pál Istvánnal közösen. A zenei anyag a palóc pásztorok zenei hagyományát követi és mutatja be, Pál István mellett Koós József borsosberényi, Kukucska Ernő nógrádmegyeri és Szikora János ipolypalásti dudás zenéje került a válogatásba. Az albumon megjelenik Csizmadia Anna éneke is, aki a palóc dalkincs hiteles tolmácsolója.
Sok szeretettel ajánlom a lemez anyagát minden népzenekedvelőnek, a lemez a nagytudású palóc pásztoroknak és utolsó képviselőjüknek, Pál Istvánnak állít emléket.
A Pál Istvánnal készült felvételeket Bajnóczi Sándor készítette Szegeden 1998-ban.
