Az albumról
Közreműködik:
Radák Béla (1927, Gyulatelke) - prímás
Bihodi János (1911, Mezőszava) - brácsás
Kerekes György (1920, Mezőszava) - bőgős
Papp Andrásné Kelemen Teréz (1942) - ének
Gáspár Péterné Fodor Sári (1925) - ének
Fodor Jánosné Kiss Sári (1902) - ének
Kelemen Sándorné Lakatos Máriskó (1897) - ének
Technikai rekonstrukció: Németh István
Visa kicsi, sárba ragadt észak-mezőségi falu Kolozsvártól 30 kilométerre, Szék szomszédságában. Vendégszerető, gazdag hagyományokkal rendelkezik és talán az egyetlen mezőségi falu, ahol megmaradt a népviselet, betlehemes, népzenekincs és tánchagyomány.
Visáról gyönyörű zenei anyag került elő, nem utolsó sorban a Kőműves Kelemen, Kádár Kata, A halálra táncoltatott lány balladáinak sok változata. Ha szép, hagyományos mezőségi lakodalmat akarunk látni, Visa megfelelelő hely arra, hogy egyet végignézzünk.
Visában még most is minden háznál szőnek. Több házban még most is vetett ágy látható és szegre való kendőkkel díszített szoba igen szorgalmas, víg kedélyű és mulatságos emberekkel.
Történelmi okmányok alapján az 1326. évi tatárjáráskor említik először a határok kijelölését. Ebben az időben a falu a Suky (Zsuki) család birtokában volt.
Mátyás király 1468-ban elkobozta a lázadó Suky csalástól és Csupor Miklós erdélyi vajdának adta.
1711-ben az utolsó tatárbetöréskor Visa is kárt szenvedett. A Szék-Káján útvonalon portyázó tatár csapatok elől a falu lakosai a közeli erdőkbe menekültek.
Az 1738-as pestisjárványnak mintegy 294 visai esett áldozatául.
A XIX. század végi Visa 800 lakost számlált, ma 512 magyar ajkú és kb. 100 román nemzetiségű él.
A templom 1592-ben épült és az idő elteltével 1802-re használhatatlanná vált. Ebben az időben tiszteletes Csűrös Ferencz vezetése alatt felépítették az új templomot, amely magába zárja a régi templom egyes köveit.
Az 1598-ban készült nagy harangot az első világháborúban be kellett szolgáltatni.
Kallós Zoltán