Az albumról
EGYSZÓLAM EGYÜTTES:
Berecz András - ének
Fábián Éva - ének
Juhász Zoltán - rövid és hosszúfurulya, duda
Sáringer Kálmán - rövid furulya
Közreműködik:
Husi Gyula - citerák
BEKECS ZENEKAR:
Majorosi Marianna - ének
Vavrinecz András - hegedű
Csávás Attila - brácsa
Nagy Zoltán - cimbalom
Nagy András - nagybőgő
Közreműködik:
Németh Ferenc - ének
Az ősi vármegyével azonos földrajzi és történeti nagytáj több, egymástól többé-kevésbé eltérő arculatú kistájat foglal magában. A Balaton felé eső északi részt Külső-, a Drávától északra elterülő délit Belső-Somogynak szokás nevezni. A kettőt a Kapos folyó vidéke, a Vízmente választja el egymástól. Fonyódtól nyugatra a Balaton egykori, később elmocsarasodott öble valamikor Somogyvárig nyúlott. Ez a Nagyberek. Népművészetükről híres falvai délszláv eredetűek (Buzsák, Táska, Tótszentpál), kivéve néhány, a törököt túlélt magyar családot. Kaposvár és Szigetvár között emelkedik a ma már részben Baranya megyéhez tartozó Zselic erdős dombvidéke, amely egykor híres pásztorvilágnak adott otthont. A Dráva mentén horvát falvak helyezkednek el (Lakócsa). A Rinyamente gazdag folklórú községei szintén horvát eredetűek, de mára elmagyarosodtak (Babócsa). Csököny vidéke méltán híres régies népviseletéről (fehérgyász, hímzett bőrruhák). Gazdag a Koppánymente népművészete is (Karád, Törökkoppány).
Somogy a honfoglalás után a fejedelmi nemzetség egyes tagjainak önálló birtoka volt Somogyvár központtal (Koppány vagy Kupa vezér). A középkori, aprófalvas településrendszer a török háborúk idején erősen pusztult, a lakosság ennek ellenére folyamatosnak tekinthető, a falvak nagyrészt a környékről települtek újra.
Így számos archaikus kultúrelem maradt fent szinte napjainkig. Itt találhatók a legrégiesebb ugrós és körtáncok, néhány máshol már eltűnt hangszer (hosszi furugla). Nagy múltra mutat népdalkincse (dunántúli terc) és népköltészete (balladák). Itt található az egész magyar nyelvterület legdíszesebb és leggazdagabb pásztorfaragó hagyománya.
