Az albumról
Kecskés András - lant
Méth Ágnes - köcsögdob és csörgődob
Zenei rendező: Dóra Antal
Hangmérnök: Radányi Endre
Fotó: Szalay Zoltán
Grafika: Wanda Szyksznian
A 16-17. századi európai lantzene gazdag tárházából négy csoportot mutat be a lemez: egy magyar, egy cseh, egy lengyel és egy osztrák vonatkozású csoportot.
A korszak Magyarországon a török megszállás kora, s emiatt a zeneszerzők, valamint a dallamokat magukba foglaló kiadványok között alig találni magyarokat. Kivétel Bakfark Bálint, aki élete nagy részét Lengyelországban és Franciaországban töltötte. Az ő zenéje sem magyar zene, hanem egy európai közös nyelv, amelyen akkor minden zeneszerző egyaránt beszélt. A művek között mégis találunk magyarokat és ez annak a bizonyítéka, hogy a magyar módra való zenélés, táncolás hozzátartozott az európai szokásgyakorlathoz. 1490-ben, Milánóban, 1494-ben Innsbruckban említenek magyar és magyaros táncot – az ungaresco-t –, amely az allemandehoz hasonló lassú sétáló tánc volt. Az első csoportban szerepel egy „Almande de Ungrie”, amelyet Pierre Phalèse Luculentum Theatrum Musicum című 1568-ban Löwenben megjelent kiadványában közölt. Talán a dallam pontozott ritmusa emlékeztetett a magyar tánc módjára. – A Jacobides-féle prágai tabulatúrás kézirat Kutná Horából származik, ebbe jegyeztek fel egy „Bátori táncot”.
A lengyel vonatkozású részben sem csak a lengyel zeneszerzők révén hallunk lengyel táncokat. A lengyel, lengyeles zene is – hasonlóan a magyarhoz – inkább tánctípust képviselt, ritmikai sajátosságokat és csak ritkán eredeti lengyel zenét. Az európai lantgyűjtemények, orgonatabulatúrák sokszor közölnek lengyel táncokat: villanella, polonica, chorea polonica néven.
Az egyik legjelentősebb lengyel zenész [Woiciech] Adalbert Długorai (lantjátékos, zeneszerző, énekes) a 16. század második felében élt és 1583-tól Báthory István zenekarában működött. Művei közül néhány Besard gyűjteményében jelent meg Kölnben 1603-ban. A lemezen hallható művei egy 1619-ből való lipcsei kéziratban maradtak fent.
Diomedes Cato [Sarmante] Itáliából érkezett Lengyelországba Bona királynő kíséretével 1590 körül, alig húsz évesen. Lantműveivel átmenetet képvisel a homofon vokális kórustechnika és a polifonikus szerkesztési mód között. Lengyel születésű volt Jacub Polak, de egészen fiatalon Franciaországban lett királyi lantos és a kor divatos műfajaiban komponálta hangszerére műveit: preludiumokat írt, fantáziákat, volta dallamokat, gagliardákat, courantokat. A lengyel csoporthoz tartoznak Johann Stobaeus lengyel zeneszerző művei. Lantgyűjteményében közel 150 tánc és vokális darab intavolációja maradt fent.
Az osztrák csoportból kiemelkedik Hans Newsidler (Pozsonyban született 1508-ban), aki később Nürnbergben mint „Lautenschlager” polgárjogot kapott. Már életében sok műve jelent meg nyomtatásban. Stephan Caraus született osztrák volt, Ebenfurthból származott. Hat húrú lantra írt művei kéziratos német lanttabulatúrában maradtak meg a bécsi Nationalbibliothekben. A lantra írt táncok, elő- és utótáncok mellett sok vokális művet is komponált.
Kecskés András a bécsi Zeneművészeti Főiskolán szerezte művészdiplomáját Karl Scheit professzornál. A későbbiek folyamán részt vett Michael Schäffer és Eugen Dombois professzorok innsbrucki mesterkurzusain is. Jelentős számú hazai és európai koncertjein kívül fellépett az Egyesült Államok és Kanada városaiban is. Gyakran szerepel a Clemencic Consort (Bécs) együttessel. Előadói tevékenysége mellett tudományos kutatómunkát és folytat.