Az albumról
Magyari Imre zenekara:
Magyari Imre - hegedű
Burka Sándor - klarinét, tárogató
Lukács István - cimbalom
A népdal a művelt világ legnagyobb részében egy lezárult történelmi kor emléke csupán. Kevés a nép, amelynek dal- és dallamforrása ki nem apadt volna. Mi, magyarok e kevés közé tartozunk. Nem is apadhat el ez a forrás ott, ahol a népdal egy egész társadalomnak állandó szükséglete.
A „kuruc dalok” amúgy is inkább tartalmuknál fogva kerültek egy csokorba, hiszen megszületésüknek nem az időpontja, csupán körülményei azonosak – és természetesen mondanivalójuk is. Ez a mondanivaló pedig örök aktualitással kíséri végig minden nép életét, hiszen ezek a dalok a haza és a szabadság szeretetét éneklik meg. Örökreszóló érvénnyel, nem csupán mert tárgyuk örökké aktuális, de azért is, mert ismeretlen szerzőik művészete időállónak bizonyult. Nem akad közöttük, amely hosszú és viharos évszázadok során sem hullott keresztül az idő rostélyán.
Végleg feledésbe merültek azonban a szerzők. Csupán feltételezzük egyik-másik dalról, hogy azok Barna Mihálynak, Rákóczi Ferenc első udvari prímásának szerzeményei lehetnek, mások talán a Czinka-család valamelyik tagjáé. Ez utóbbi feltevés valószínűbb, mert tudjuk, hogy az öreg Czinka két fiával és kis unokájával – a később nagy hírre jutott Czinka Pannával – elkísérte a Fejedelmet a száműzetésbe. A „Rákóczi, Bercsényi” - nóta pedig bizonyosan Rodostóban keletkezett.
Az „Őszi harmat után” szövege Balassi Bálint költeményének népi variánsa; a XVI. század szülöttei az „Eger vár diadala” és a „Fráter György halálára” is. A látszólag később keletkezetteknek (Kossuth-nóta, stb.) is csak új szövege támadt az 1848-as szabadságharc idején, dallamuk a kuruckorból származik.
Ezek a dalok változatlanul időtlen frisseségben szólalnak meg ma is. Grabócz Miklós új feldolgozása nem modernebbül, hanem a lehető leghívebben tolmácsolja a dalokat, s ami a feldolgozásban új, az éppen a fokozott műgond és az egykori „népzenészek” kezdetlegesebb előadói gyakorlatát sutbadobó művészi igény, amely természetesen él a mai előadók korlátokat nem ismerő készségével.
K. Gy.