Az albumról
Közreműködik:
Juhász Katalin - ének (A oldal)
Sándor Ildikó - ének (B oldal)
Kiss Ferenc - gitár, percussion, okarina, citera, bolgár tambura, koboz, doromb, szintetizátor
Ágoston Béla - basszusklarinét, fuvola
Lázár Zsigmond - hegedű
Szabó Marci - 1 éves
Válogatta: Juhász Katalin, Sándor Ildikó
Borítóterv: Mészáros Róza
Fotó: Kása Béla
Grafika: Fejér Gábor
A régiek úgy tartották, a gyerekek a csillagok világából jönnek közénk és a zene, a dal is a csillagvilágból származik (ősi, eredeti formájában: a szférák zenéje, mely világokat és lényeket épít). Az elalvó ember most még csak egy éjszakányi időre ismét a csillagok közé szökik ki testéből. Ahogy a kisgyerek az anyja szívdobogásának hangjától megnyugszik, elcsendesedik (még akkor is, ha éhes) hiszen védett és táplált magzati léte, testi léte első kilenc hónapja alatt ezt hallgatta úgy nyugszik el, csendesedik meg at altató, dúdoló énekek, dallamok hallatán, melyek szellemi hazájához kötik őt ritmusukkal, muzsikájukkal és segítik a két világ közötti átjárásban. Mert én persze hiszek a régieknek (a mese és a művészet emberi dolgokról mindig többet tud és többet mond el, mint a tudomány). Segítenek és vigasztalnak, elnyugtatnak ezek az énekek, nemcsak elalvás előtt, de feldúlt állapotban, fájdalmakban és betegségekben is. Juhász Katalin és Sándor Ildikó úgy énekelnek, ahogy kell, ölükbe véve, szívükre vonva gyerekeiket, ahogy azt mindig is csinálták az anyák, amíg még értettük a világ és az ember dolgait. Hallgassuk és kövessük őket ebben.
Vekerdy Tamás