Az albumról
Lavotta Kamarazenekar
koncertmester: Dombóvári János
Szená-Torok kórusa
karigazgató: Iványi Tamás
Szólisták:
Böjte Sándor - tenor
Dombóvári János - hegedű
Popovich Ágnes - zongora
Papp Mária - szoprán
Söregi Péter - cimbalom
Tánczos Katalin - hárfa
Ürmössy Imre - basszus
Vezényel: Molnár Pál
Bihari János (1764-1827)
Korának ünnepelt cigányprímása legendás zenekarával az ország csaknem minden nagyobb városát bejárja és Bécsben is muzsikál. Széchenyi, Liszt, Berzsenyi, valamint Kisfaludy Sándor elismeréssel szólnak játékának rendkívüli hatásáról. Saját, verbunkos stílusú táncdallamain kívül – számuk úgy 80 körül van – előszeretettel játszott Lavotta- és Csermák darabokat is. A kottát nem ismerte, műveit tanult muzsikusok jegyezték le.
Kesergő - Lavotta sírjára című darabja (megjelent a NEUMA Kottakiadó gondozásában 1998-ban) azt a feltételezést erősíti, hogy Bihari jól ismerhette Lavotta Jánost. Sőt az írói képzelet (mint Barát Endre verbunkos regényében) odáig megy, mely szerint Bihari művésztársa temetésén is részt vett volna. Mindenesetre a Kesergő hangulata, érzelmi kitörései – a megjelölt alcímmel együtt – eme utolsó találkozást hihetővé teszik előttünk.
Azonban nem árt, ha úgy általánosságban némi fenntartással vagyunk Bihari darabjaival kapcsolatban, mert Szabolcsi Bence szerint, „úgy, ahogy ma ismerjük őket, kevés kivétellel utólagos, népszerűsítő célzatú összevarrások eredményei, éppúgy, ahogyan mai ismert elnevezései is szinte kizárólagosan a múlt század végéről erednek.” Nem kivétel ez alól a Kesergő sem, amelynek kétszakos ún. lassú-friss formáját (ez hallható a felvételen is) Ruzitska Ignác adta közre 1824-ben a „Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből” című sorozatában.
Lavotta János (1764-1820)
A jogi pályát hagyta ott, hogy zenét szerezhessen, valamint előadóként vegyen részt a hangversenyezés honi szokásának kialakításában. Az első színházi karmesterként a magyar opera bölcsőjét ringatja (Pest-Buda, Kolozsvár, Miskolc) e mellett pedig nemesi családok házitanítója. Lavotta híre-neve magától értetődő természetességgel benne volt és ma is benne van a haza köztudatban, noha életműve gyakorlatilag ismeretlen. Személyében először komponált zeneileg képzett magyar szerző magyar szellemű művet.
Minden zeneszerzőnek van legalább egy olyan opusa, amely a halhatatlanságot biztosítja szerzője számára. Lavottától ilyen mű a „Homoródi” megkülönböztető nevet viselő c-moll Adagio. Az igen szép verbunkos különböző letétekben összesen tizenegy múlt századi forrásban fordul elő, sőt – Sarasate Cigánydalok című feldolgozása révén – még nemzetközi hírnévre is szert tett. Ezt a trióval együtt 24 ütemnyi adagio-t némi túlzással nevezhetnénk akár a kései magyar zenei barokk egyik remekének is. Az eddigi letéteket ezúttal egy kamarazenekari változat gyarapítja.
Csermák Antal (1774?-1822)
A „virtuóz-triász” harmadik tagja. A cseh származású zeneszerző az 1790-es években került Magyarországra. A pest-budai színtársulat hegedűse lett, majd annak feloszlása után vándoréletet élt, miközben sorra írta magyar stílusú műveit. Utolsó éveit Veszprémben töltötte, ahol több magyar táncát ismertette meg Ruzitskával, aki azokat Csermák halála után kiadta.
Az intézett veszedelem című program-szvit eredetileg vonósnégyesre, ill. hegedű-zongorára készült 1809-ben. A 19 szakaszból Bónis Ferenc vonószenekari átiratában a lemezen ebből kilenc tétel hallható.
Rózsavölgyi Márk (1789-1848)
A verbunkos szerzők közül az utolsó virtuóz hegedűs. Prágában tanult, később Baján, Pécsett, Temesváron és Veszprémben működik. Rózsavölgyi igaz történeti jelentősége Szabolcsi szerint „formaösztönében és formáló művészetében áll. E művészi készség révén verhet hidat Rózsavölgyi, a tánckomponista a negyvenes évek tánczenéjétől a hatvanas évek magyar műzenéjéhez. Ez a formáló ösztöne képesíti arra is, hogy még a harmincas években (1835) beálljon egy új tánc-típus, a csárdás úttörői közé.” A kor hazafias magyar sajtója mind jobban pártolja a magyar táncot és ostorozza a magyartalan bálokat. Az 1830-as években nemzeti ügy lett abból is, hogy a báltermekbe bekerüljön a magyar tánc.
Az Első magyar társastánc zenéje Szőllősi Szabó Lajos koreográfiája alapján készült az 1842. évi karnevál ünnepére. Az eredetileg zongorára szerzett 6 tételes „körtánc” tervszerű hangnemi felépítése, a kezdet és a befejezés azonossága s a vele a szerzemény zárt egysége ezt a ciklust avatja Rózsavölgyi legérettebb forma-vívmányává.
A magyar zenei romantika igazi korszakát két nemzedék, az ún. virtuóz-triász (Bihari, Csermák, Lavotta), valamint az összefoglaló vezérek triászának (Erkel, Liszt, Mosonyi) működésével is meghatározhatjuk.
Mosonyi Mihály (1815-1870)
Annak ellenére, hogy a klasszikus német mesterek neveltje, 1842-es Pestre költözése óta azon fáradozik, hogy a magyar zenét felvirágoztassa. Ebben nagy mértékben segítette őt Liszt Ferenchez és Erkel Ferenchez fűződő mély barátsága. A magyarsághoz más kapcsolatok is vonzották: rokonszenvezett Széchenyivel, irodalmi tájékozódását – Kazinczy Ferencen kívül – Vörösmarty, Arany, Szigligeti szabta meg azután, hogy német érdeklődési körétől elfordult.
Azok az építkezési, formaalakítási törekvések, melyek a korai verbunkos zenében jelentkeztek először, Mosonyival érkeztek el fejlődésük tetőpontjára: a verbunkos nyelve, legkifinomultabb szimfonikus fogalmazásában az ő hősi-melankolikus lírája jegyében hódítja meg a nagy hangszeres formákat. A verbunkos kultúrájának győzelme tulajdonképpen most vált teljessé: operaszínpad, szimfonikus, kamarazene- és zongorairodalom egyaránt az új nemzeti nyelvet beszéli, sőt abból épült fel.
A Hódolat Kazinczy Ferenc szellemének című zongoradarab az országos centenáriumi Kazinczy-ünnepélyre (1859) készült. A mű rapszódiaszerű, lassú és friss szakaszokból szőtt poéma. Dallamvilága verbunkos fogantatású: ihletője, mintaképe a század magyar tánczene-stílusa.
Mosonyi szimfonikus műveinek sorában tekintélyes helyet foglal a Hódolat zenekari változata (1860). Noha a zongoramű szerkezetén Mosonyi nem változtatott, a darab hangszerelésével zenetörténetet írt: ugyanis a Hódolat az első szimfonikus mű, melyben a cimbalom is szerepet kap. E „nemzeti hangszer” számára írta Mosonyi a lassú szakasz kádenciáit, a friss részben pedig dallamvivő és színező instrumentumként alkalmazta a cimbalmot.
A Tisztulás ünnepe az Ungnál 886-ik esztendőben című Kazinczy-vers alapján készült az első magyar kantáta (1860). Kazinczynak e hatvansorosa a hazafias versek tematikai vonulatához tartozik, mind témáját, mind formáját tekintve eszményi kantátaszövegnek bizonyult. Alapgondolata: a magyarság fő feladata e hazában az elnyomó és az elnyomott közötti igazságtétel.
De a költemény alapeszméje önmagában is megragadhatta Mosonyit, a magyar zeneköltőt s ez embert egyaránt. Hongfoglalás, erkölcsi megtisztulás – és mindez egy újonnan született költői nyelven megszólaltatva: Mosonyi bízvást láthatta Kazinczy művében tulajdon élete munkájának jelképét. S a vers nyomán született kantáta, A Tisztulás ünnepe az Ungnál 886-ik esztendőben, a magyarrá lett zeneköltőnek szent lelkesedéstől fűtött hitvallássá lett: romantikus-mámoros eggyé válás az újonnan megtalált közösséggel – olvashatjuk Bónis Ferenc kitűnő, s máig egyetlen elemzésében.
Lavotta Kamarazenekar
Az együttes az amatőr muzsikálás több évtizedes sátoraljaújhelyi hagyományát folytatva jött létre 1990-ben. Tagjai hangszeres tanárok, magas osztályú növendékek, valamint zenei pályán tanuló diákok Zemplén térségéből.
A kamarazenekar meghatározó szerepet tölt be nemcsak Sátoraljaújhely zenei életében, hanem koncertjeivel támogatja a régió városainak (Sárospatak, Szerencs, Tokaj) zenei közművelődését is. Hangversenyeztek már Miskolcon, Egerben, Budapesten, s turnéztak Szlovákiában, Romániában, Hollandiában és Németországban.
Minden alkalmat megragadnak arra, hogy megismertessék, népszerűsítsék a 19. századi magyar verbunkos zenét, amelynek egyik úttörője a zempléni földben (Tállya) nyugvó Lavotta János (1764-1820). Az amatőr együttes első CD-jén (1995) is Lavotta verbunkosai szólalnak meg.
A kamarazenekar megalapítása óta művészeti vezetője, koncertmestere: Dombóvári János.
Szená-Torok Kórusa
Az együttes a világon egyedülálló szerveződés, amely országgyűlési képviselőkből áll, akiket pártállásra, politikai nézetre való tekintet nélkül a zene, az éneklés szeretet hozott össze. Az énekkarban majdnem minden frakció képviselteti magát. A kórus kizárólag jótékonysági koncerteken lép fel. Célja, hogy tevékenységével felhívja a figyelmet azokra a szociális gondokra, amelyeken a civil társadalom odafigyelése, támogatása segíthet.