Az albumról
Eredeti felvételek: Bársony Mihály, Tiszaalpár
Digitális archiválás: Bartha Zoltán Ágoston és Szerényi Béla
Stúdió munkák: Jánossy Béla, Főnix Stúdió
Borító: Zámori Eszter
Különleges körülmények között készült archív népzenei felvételeket tartalmaz ez a lemez. Bársony Mihály (1915-1989) az utolsó hagyományőrző tekerőkészítő és muzsikus saját készítésű hangfelvételeiből válogattunk. A 20-30 évvel ezelőtt Tiszaalpáron készült hangfelvételek egyedülálló dokumentumai a Dél-Alföld hagszeres zenéjének és Bársony Mihály kitűnő hangszerjátékának.
Az 1970-es évek pávakörei, népzenei találkozói, televíziós vetélkedői, táncházai között igen gyorsan népszerű lett egy tiszaalpári parasztember: Bársony Mihály. Az országos, sőt nemzetközi ismertség idős korában jutott neki, pedig már egész fiatalon nagy híre volt az alföldi tanyavilágban.
A Bársony testvérek között Mihálynak és bátyjának, Józsefnek volt muzsikus hajlama. A gyerekkori tamburálás (citerázás) után hamar rákaptak a klarinétra, tekerőre. Első tekerőjüket olyan romos állapotban vették, hogy zsákban vitték haza. Miska ügyesen kijavította, majd annak mintájára újat készített. Kis idő múlva már hívták őket fosztásba, névestére, padkaporos bálokba, lakodalmakba muzsikálni.
Bársony Mihály tehetségét az idősebb zenészek is elismerték. Szívesen játszott vele Pozsár Mihály, Palásti András, Petróczi Imre és Papp Rókus is. Ennek az életnek azonban a II. világháború vetett véget. A tekerőmuzsika az ötvenes évekre kihalt az Alföldön. A még élő zenészekkel már csak a népzenekutatók foglalkoztak. Ekkor készültek az első népzenei gyűjtések Bársony Mihállyal, és ebben az időben készítette később híressé vált hangszereit a budapesti múzeumoknak. A zenetudomány nagyra értékelte Mihály bácsi tudását, így 1968-ban megkapta a Népművészet Mestere címet. Innentől kezdve sorozatban készítette hangszereit (tekerőből kb. 220 darabot), és nem győzött eleget tenni a fesztiválok, klubok, tévé és rádió meghívásainak. Tiszaalpári tanyája, majd falusi háza a táncházas fiatalok zarándokhelyévé vált. 1989-ben bekövetkezett halála után az általa alapított hagyományőrző együttes vette fel nevét. Szeretetteljes, megbecsülésben gazdag tevékenységéért Tiszaalpár Díszpolgára poszthumusz díjat kapott 1996-ban.
Bársony Mihály már az 1960-as évek végén szalagos magnóra, majd kazettára rögzítette újonnan készült hangszerei hangját, vagy a gyermekkorában tanult dalokat. Célszerűségére jellemző, hogy minden új technikai eszközt (a szalagfűrésztől a filctollon keresztül a magnóig) őseitől örökölt hagyományának megőrzésére használt.
Bársony Mihály eredeti hangfelvételeit tíz évvel halála után digitálisan archiváltuk. A felvételek készítésének időpontja sajnos nem ismert.
