Az albumról
A felvételt készítette: Kiss Dénes
A zenei anyagot válogatta és összeállította: Orza Călin
Számítógépes utómunka: Bíró Attila
Producer: Deák Gyula
Közreműködtek:
Mezei Levente "Leves", Jámbor Ferenc "Tocsila",
Csányi Sándor "Cilika", Beaujard Alexandra, Gavriche,
Mocsel Antal "Rémuszka", Mocsel Levente,
Mocsel Lajos "Öcsike", Demeter Erika, Kiss István és még nagyon sokan mások.
Kovászna megye legmagasabban fekvő településén sűrű fenyvesek ölében, évről-évre megrendezésre kerül a kommandói cigányfolklór tábor, melynek lakói – egy héten át – az esti tábortüzek mellett felejthetetlen órákat töltenek. A helybelieket is odavonzó mulatságra egyesek pokrócokkal, vastagabb ruhákkal, mások üveg borral vagy nyársra tűzött szalonnával érkeznek és lassan ismerkedés kezdődik, barátságok szövődnek. Előkerülnek a zenészek is, szertartásos készülődésükkel megadják módját a "bemelegítésnek": komótosan veszik elő hangszereiket, türelmesen gyantáznak, alaposan hangolnak – hisz tudják, hogy hosszú még az éjszaka!
Az első dal halkan szólal meg, bekúszva a még társalgók, csavegők, szavai közé, tapintatosan figyelmeztetve őket: mulatság kezdődik! A zenészek – a messzi földről érkezett francia cigányok és a hazai csávásiak – oly természetesen szólaltatják meg a gitárt és harmonikát, no meg a hegedűt, brácsát, bőgőt, mintha egész életükben együtt muzsikáltak volna. A tábor évről évre visszatérő vendégeit – az őrkői cigányokat – nem kell sokáig biztatni, s ha már felálltak táncolni, a szelíden induló tempó nemsokára vad irammá gyorsul: Rémuszék híresen virtuóz táncosok. Lábaik villámgyorsan cikáznak, taglejtéseiket ember szeme alig bírja követni, csapásaik pedig eszméletlen ritmusokban tobzódnak. Belső tűztől izzó egész lényük – talán a lángnyelvek fényjátéka miatt is – szinte ördögivé válik, megbabonázva a tűz köré gyűlteket...
Míg az előbbiek gyantáznak, közös éneklésbe fog a társaság: ilyenkor szólal meg a "Gyertek fiúk...", a "Ricsi", a bufaének és az egyéb pergetők. Később a csávásiak zenéje ismét felhevíti a táncosok talpát, dallamaik bő anyagismeretről tanúskodnak: magabiztosan válogatják egymás mellé a legautentikusabb csingerálásokat, de népszerű filmsorozatok zenéit, no meg egy Brahmstól kölcsönzött magyar rapszódiát is elővarázsolnak vonójukból... A cigányok lángnyelvekkel versenyt imbolygó árnyai, bekiáltott nyers táncszavaik, artikulálatlan kurjantásaik, féktelen őserőt sugároznak, mely mindenkit magával sodor. A dáridó tetőfokán a társaság leginkább egy bősz tűzhányóra hasonlít, s a tombolástól látszólag önkontrollt vesztett táncosok még a tűzből kipattant, évődő szikrákkal is versenyre kelnek és együtt vonaglanak a muzsikusok hajladozását követve. A kaotikus képben egyetlen szilárd, rendíthetetlen nyugalmat sugárzó pont van. Hol a táncosok sistergő lába alatt hason feküdve, hol a tűznyelveken átnyúlva, ha pedig kellett, hát félórán át guggolva a zenészek lábainál, egy különös figura tartotta még különösebb megoldásokkal rögzített mikrofonját mindig a legizgalmasabb hangforrások felé. S ha úgy kérte a helyzet – Kiss Dénes, a marosvásárhelyi rádió munkatársa – mert csak ő volt képes kiszakítani magát e felvételek kedvéért a fergetes hangulatból, félálomban is inga módjára kísérte, mikrofonjával az énekesek révült ringását, megörökítve a 2001 július 23-i bulit.
Orza Călin
