Az albumról
Magyar gyűjtőutak a Kaukázusban
Az első komolyabb magyar kutató a vidéken Ógyallai Besse János volt, aki 1929-ben jutott el ide. Bessének határozott véleménye volt, hogy a magyarok őshazája a Kaukázusban volt, csatlakozott ugyan az Elbrusz megmászásához, és sok népcsoportot megismert, de értékelhető magyar vonatkozásokat nem talált.
1895-ben vezetett expedíciót a Kaukázusba, majd Közép-Ázsiába Zichy Jenő gróf. Az expedíció tagjai a 19. század végén már nem a kaukázusi magyarokat akarták megtalálni, noha Zichy melengetett ilyen reményeket. Hátrányukra nem tudtak oroszul, ami már akkor a közlekedő nyelv volt, és természetesen nem ismerték a számtalan kaukázusi nyelvet sem. Igaz, az expedíció egyik tagja, Szentkatolnai Bálint Gábor elkészítette a kabard nyelv rövid leíró nyelvtanát, de a nyelvet ő sem beszélte jól.
Mégis megindulhatott volna a Kaukázus-kutatás, de az 1905-ös oroszországi forradalom és az I. világháború megváltoztatta az itteni viszonyokat, és nagyon megnehezült a személyes kutatás.
A kaukázusi karacsájokról és balkárokról
A karacsáj és a balkár nép földrajzilag külön él, de egy közös nyelv nyelvjárásait beszélik. Legvalószínűbb, hogy etnogenezisükben a valahai Hun Birodalom különböző népei, pl. kipcsakok, kazárok, bulgárok, alánok, és különböző kaukázusi népek is részt vettek. A török paleo-kaukázusi komponenseken kívül nagy valószínűséggel iráni elemet is tartalmaznak.
Az etnogenezisben részt vevő népek arányáról azonban kevés biztosat tudunk. Éppen ennek a felderítéséhez szolgáltathat azonban adatokat a nagy areákra kiterjesztett összehasonlító zenei kutatás.
A 18. századig a karacsájok és balkárok nomádok voltak, animista hittel, mely szerint minden tárgynak lelke, saját szelleme van. Megszemélyesítették a természet erőit és jelenségeit,
A szunnita iszlám a krími tatárok és a kubáni nogajok hatására kezdett el terjedni közöttük.
A dagesztáni Sámil felkelés éveiben 1834-58 között az iszlám előretörése meggyorsult. A kereszténység és az animizmus azonban a 20. század elején is tartotta magát, sőt e vallások nyomai a mai napig élnek hiedelemvilágukban, babonáikban és népdalaikban.
2000 szeptember-októberében mintegy 250 népdalt gyűjtöttünk a karacsájok, balkárok és más kaukázusi népek körében. Ebből az anyagból kiderült, hogy a karacsáj és a balkár dallamok nagyon hasonlítanak egymáshoz, de igen különböznek az anatóliai, azeri, kazak vagy éppen a magyar dallamoktól.
Törökországi karacsájok és balkárok
A törökségi népek etnogenezise igen összetett. A hódító törökök nem voltak jelentős többségben a soknemzetiségű bizánci Anatóliában, ahol az alapnépesség sok nyelvet beszélt. A török népek magas szervezettségének és dominanciájának köszönhetően azonban az anatóliai népek fokozatosan, egy kétnyelvű állapoton keresztül eltörökösödtek. Bár ez a folyamat lényegében véget ért, hasonló jelenségek még ma is megfigyelhetők. Példaképpen említhetjük az anatóliai karacsájok és balkárok esetét.
1904-1905 között egy csoport karacsáj és balkár Törökországba vándorolt, elsősorban az északi Kaukázus Teberda területéről, és azóta is Törökországban él.
Az anatóliai karacsáj-balkár népesség többsége Konya és Eskisehir környékére koncentrálódik. Amikor meglátogattuk a törökországi karacsáj falvakat, felfedeztük, hogy ezek az emberek kétnyelvűek, és megtartották eredeti anyanyelvüket. Ugyanakkor fokozatosan elfelejtik régi kultúrájukat és dalaikat.
Azerik
Az azeri nép etnogenezise is meglehetősen összetett. Az azeri területre jelentősebb török behatolás a 11. században kezdődött, a szeldzsuk dinasztia oguz törzseinek bejövetelével. Az őshonos perzsa lakosság keveredett a törökökkel, majd a török nyelv fokozatosan háttérbe szorította a perzsát, és kialakult az azeri török dialektus.
Azerbajdzsánban 1999 május-júniusában gyűjtöttünk. Noha két hónap viszonylag nem hosszú idő, ez az expedíció igen sikeres volt, hiszen 620 dallamot tudtunk felvenni 35 hely 110 énekesétől és zenészétől. A terepmunka során nemcsak azeriktől gyűjtöttünk, hanem őshonos iráni néptől, a tatoktól, valamint avaroktól, dahuroktól és zsidóktól is.
Avarok
Az avarok olyan ibéro-kaukázusi nép, melynek nincs bizonyítható köze a Kárpát-medencei avarokhoz, hiszen teljesen más nyelvet beszél. Az avarok Dagesztán hegyes vidékein, valamint Azerbajdzsán északi területein élnek.
Az avarok nyelve az ibéro-kaukázusi nyelvek északi csoportjának északkeleti ágához tartozik. A számos nyelvjárás (szinte minden törzshöz egy) két fő csoportra osztható: az északi és a déli dialektusokra. Zakatala városa, ahol mi is gyűjtöttünk, a déli terület fő központja.
Mi 1999-ben Azerbajdzsán északi részén, a Zakataka környékén élő avarok falvait látogattuk. Az Azerbajdzsán élő avarok az avar mellett azeriül és részben oroszul is beszélnek, de fenntartják régi kultúrájukat. Az avar dallamok és táncok eltérnek az azeri dallamoktól és táncoktól, sőt vannak olyan avar zenei rétegek, melyeknek egyes dallamai magyar dallamokra hasonlítanak.
A CD-n szereplő válogatásról
A CD-n csak autentikus adatközlőktől gyűjtött dallamok szerepelnek.
A legtöbb sávon török emberek énekelnek: oguz nyelvcsaládba tartozó azerik, kipcsak török nyelven beszélő kaukázusi karacsájok és balkárok, és közlök dallamokat törökországi karacsáj gyűjtésemből is. Az egyetlen nem török nyelvi kivételt a palaeo-kaukázusi nyelvet beszélő avarok jelentik,
Siratók ritkán szerepelnek zenei összeállításokon, pedig ennek az igen hagyományos műfajnak a dallamai valószínűleg többet árulnak el egy nép mélyebb lelkivilágáról, mint például a táncdallamok.
A jelen válogatásban két sirató szerepel. A törökországi karacsájok siratója azért is különösen figyelemre méltó, mert noha a karacsájok, az azerik és az anatóliai törökök népzenei stílusai igen eltérőek, éppen ez a fajta sirató dallam összeköti a három népet (tr. 19). Az azeri siratót Karabahból elűzött asszonyok énekelték. A négy remek énekes siratása együtt egészen különös többszólamú „modern” és szívszorító hangzásba olvadt össze. (tr. 13).
Szóló énekhangon hangzanak fel a balkár és a törökországi karacsáj szerelmes dalok (tr. 11 és tr. 15) valamint a balkár történelmi ének is (tr. 8). Ugyanígy kíséret nélkül szólal meg a tr. 9-en a kaukázusi karacsáj, a tr. 16-on pedig a törökországi karacsáj táncdallam.
Az iszlám világban a vallási dallamok többnyire hangszerkíséret nélkül szólalnak meg. A CD-n a dzsámikban is énekelt balkár vallási Bismillah „Isten nevében” dallam mellett (tr. 8) egy kissé lerövidített azeri vallási zikr folyamat zenéjét is hallhatjuk. Most csak sajnálhatjuk igazán, hogy nem vagyunk a helyszínen, és nem láthatjuk, hogyan jutnak el a nők a csendes imádkozástól a táncoló teljes extázisig. A Karabahból menekült azeri nők is énekeltek vallási dallamokat. Ők nem táncoltak, hanem kezükkel a térdüket ütögették előadás közben. (tr.7).
Tisztán hangszeres előadású a keleti zenei világban oly általános zurna-dob összeállításban előadott avar táncdallamfűzér (tr. 4) és egy azeri dallamsorozat (tr. 20).
A jelen válogatásban viszonylag magas a kísérettel rendelkező dallamok aránya. Deffel kíséri énekét egy avar és egy azeri férfi is (tr. 2, tr. 9). Ez a fajta zenei előadás a török világban a nők sajátja, és valóban, a férfi egy többnyire nők által énekelt lakodalmi dallamot mutat be ezen a módon. Hasonlóan, az azeri férfi is egy hivatásos zenész volt, aki a dobkísérettel élénkíteni akarta előadását.
Régen a törökök, mongolok és egyéb népek között is gyakoriak voltak a rendszerint két- vagy háromhúros vonós hangszerek. Ezen a CD-n is szerepel egy ilyen hangszer, mellyel egy avar férfi kíséri énekét. A hangszer érdes hangja legalább annyira ritmikai, mint melodikus funkciót lát el (tr. 4).
A Kaukázusban azonban sokkal jellemzőbb, hogy pengetős hangszer kíséri az éneket. Mindjárt a CD legelején háromhúros pengetős dambura kíséretével hangzanak fel az avar dallamok (tr. 1), majd egy azeri aşik „népénekes” hallható, aki énekét szintén a háromhúros pengetős dombrával kíséri (tr. 12).
Felhangzik a dombra az utolsó zenekari számban is, itt azonban csak színezi az ének, balaban nağara, def összetételű zenekar tömör hangzását (tr. 24).
Külön kell szólnunk egy hangszerről, a harmonikáról. Ezt a hangszert, mely egymagában egy egész zenekart helyettesíthet, a volt Szovjetunió népei közül sokan már a 19. században átvették az oroszoktól. Így tettek többek között a karacsájok, balkárok és az azerik is. Ugyanakkor különbség van a hangszer elfogadottságának és használatának mértékében.
A Kaukázus északi lejtőin lakó karacsájoknak és balkároknak manapság már nincs is más hangszerük. Csak a legöregebb emberek emlékeztek arra, hogy a 20. század elején egy szál fúvós hangszer, a kaval elegendő volt arra, hogy végig kiszolgáljon egy lakodalmat.
Ugyanakkor a törökországi karacsájok és balkárok kizárólag a harmonikát használják, noha a körülöttünk lakó törökség ezt a hangszert egyáltalán nem ismeri. A törökországi karacsájok között sokan éppolyan jól játszanak a harmonikán, mint az anatóliai török férfiak a háromhúros pengetős hangszerükön, a bağlamán. Ezzel szemben Azerbajdzsánban a harmonika csak kisegítő funkciókat lát el, és az azeri falvakban a zurna-dob összeállítás uralkodik. A jelen CD-n kizárólag karacsájok és balkár dallamokat kísér harmonika, a 17. tracken egy táncdallamot, a 20. tracken pedig egy lakodalmi dallamot.