Az albumról
Bokros zenekar
Borbély Mihály - Esz-klarinét (3, 9), tárogató (8, 11), altszaxofon (7), töröksíp (1), brácsatambura (5)
Havasréti Pál - bőgő (1, 4, 5, 11), cselló (4, 5), dob (1, 5), csörgők, kolompok (5)
Kóta Judit - ének (1, 4 , 5, 6, 8, 11)
Lányi György - brácsa (4, 11), duda (1), ének (5)
Szerényi Béla - tekerők (1, 2, 3, 5, 6, 7, 9, 10, 11), ének (5)
Közreműködik:
Berán István - Esz-klarinét (9)
Zenekarvezető: Szerényi Béla
Hangmérnök: Jánossy Béla - Főnix Stúdió, 1997
Zenei rendező: Havasréti Pál
Zenei feldolgozások: Szerényi Béla
Producer: Böszörményi Gergely
Ez a hanganyag szándékunk szerint egységes zenei folyamatot alkot, bár minden egyes szám önmagában is kerek egész. Vezérgondolatunk a bourdon zene, mint ősi és alapvető hangzás. Amely lényegében változatlan, de történeti síkon új és új szerepben jelenik meg, kifogyhatatlanul. Ez a gondolat lemezünkön tölcsérszerűen rendezte el a muzsikát.
A tölcsér peremén a kezdő és a záró számok (1, 11) a népzene XX. század végi állapotából fakadtak, tükörképei egy városi értelmiségi rétegkultúrának, közvetlenül mellettük (2, 3, 9) az archaikus dél-alföldi tekerő-klarinét zene szólal meg, amely számunkra az élő gyökeret jelenti, életfa módjára tart kapcsolatot fölső és alsó világgal.
A képzeletbeli tölcsér alján a legenda elevenedik meg, Szent Gellért elmélkedése egy bizánci gregoriánban ölt testet (7). A szolgálólány szentesi dalt énekel (6). Furcsa belegondolni, de mindkét dallam létezett már Gellért püspök idején, és ráadásul mindkettőnek közös vonása a bourdon-hangzás. A szentesi dalban a páratlan szépségű ornamensek, a gregoriánban a kíséret bizonyítják ezt.