Az albumról
Jancsó Adrienne - próza (1, 2, 9-11, 16-20, 25)
Török Erzsébet - ének (3-8, 12-15, 21-24, 26)
Mosóczy Miklós - gitár (3-8, 13, 22, 23, 26)
Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál
Lemezünk tartalmilag és formailag szoros kapcsolatban van az ugyancsak a Hungarotonnál 1991-ben megjelent hegyet hágék, lőtőt lépék-albummal, amely hatvannyolc archaikus népi imádságot és Mária-éneket ad közre eredeti gyűjtések alapján. Ez a maga nemében páratlan népköltészeti hagyomány századokon át szinte teljes ismeretlenségben rejtőzött a népi emlékezet mélyén, és élt imádságként a kisközösségi gyakorlatban.
Lemezünk - amelynek "történeti" előzménye a Püski Sándor azonos címmel megjelentetett "amerikai" lemez (Hungarian Record 2. New York, 1972), továbbá ennek 1992-es Hungaroton-féle kiadása - úgy mutatja be ezt az ősi imaköltészetet, amelynek főhőse az emberiségért szenvedő Krisztus és a fiáért szenvedő anya, Mária, hogy körülfonja azt a népi Mária-líra szintén történeti emlékeivel. Ezeket részint gyűjtés során szedtem össze, részint régi kéziratos népi énekeskönyvekben találtam meg. A szövegekben látomásos, szürrealista, jelképes képsorokban vetül ki Mária alakja, majd élete két nagy eseményének, a karácsonynak és a nagyhétnek történéseiben jelenik meg. Fölhangzik szava a születés és a halál idején, az öröm és a gyász óráiban, a boldog anya és a fájdalmas anya érzelmi áradásában. Végezetül elénk lép kultikus hősként is, aki nemcsak a hívő ember égi anyja, segítője, a bűnösök szószólója, hanem szentistváni örökségként Magyarország patrónája, Nagyasszonya-Boldogasszonya, egyszerre vallásos és hazafias tisztelet alapja.
Az előadásukban hallható imádságok és énekek egy nép érzelmi vallomásai, amelyek megrendítenek, de alkotóerejének és hagyománytiszteletének bizonyítói is, amelyek elgondolkoztatnak. Mindenképpen a köszönet és a hála szavait váltják ki, mert optimizmust és hitet sugároznak. S erre a huszadik századvégi magyarságnak nagyon szüksége van.
Erdélyi Zsuzsanna