Az albumról
A felvételen hallható zenészek:
Kodoba Béla - hegedű
Radák Mihály - kontra
Mácsingó Sándor - kontra
Kovács Márton - bőgő
A lemezünkön hallható hangszeres dallamok nagy része tánczene.
A vidék hagyományos férfi és páros táncai a magyar táncok legarchaikusabb rétegéhez tartoznak. Felvételünkön ezek közül a következőket hallhatjuk:
Ritka magyar - lassú tempójú legényes tánc
Sűrű magyar - gyors tempójú legényes tánc
Korcsos - gyors tempójú férfi tánc és páros tánc is
Négyes - mérsékelt tempójú körtánc
Akasztós - lassú páros tánc
Lassú csárdás - mérsékelt tempójú páros tánc
Szökős - mérséket tempójú páros tánc
Sűrű csárdás - gyors tempójú páros tánc
Az erdélyi Mezőségen még ma is élő vonószenét hallgatva a magyar népi hegedűjáték talán legarchaikusabb előadásmódját élvezhetjük.
Századunk első éveiben sok helyen, a dudán vagy furulyán játszó pásztorokon kívül csak egy, többnyire cigány hegedűs muzsikált a falusi tánc-alkalmakon, cigánybandák még inkább csak a nemesi uradalmak központjában voltak (pl. Betlen, Bonchida stb.). A tizes évektől, de különösen az első világháborút követően viszont egyre több banda alakult elsősorban az uradalmi központokhoz közeli településeken. A nép zenei és főleg tánc-élete bőséges lehetőséget kínált a cigánybandák érvényesülésére. A falvak zenei igényének kielégítésére - gondoljunk itt a táncalkalmakra (pl. heti egy-két tánc, rendszeres bálok, lakodalmak stb.) - a muzsikus mesterség káprázatos fejlődését eredményezte az erdélyi falvakban. Bár ismereteink hiányossága miatt teljes képet nem alkothatunk a falvak virtuózairól, az elmúlt háromnegyed évszázad során fel-felbukkantak olyan falusi cigány (vagy nem cigány) muzsikusok, akiknek játéka bátran állítható az európai zene legnagyobb előadói mellé.
Ennek a zenész generációnak egyik kiváló képviselője Kodoba Béla magyarpalatkai prímás. Régi cigány muzsikusdinasztia tagja. Ő és bátyja, Kodoba Márton ma a legismertebb és leggyakrabban megfogadott zenészek Palatkán és környékén.
Lemezünk anyaga két gyűjtőút alkalmával készült 1980-ban és 81-ben, az első Palatkán, Kodoba Béla házában, a második Vajdakamaráson, Varró Dániel magyar prímásnál. Kodobáék szabadon muzsikálhattak. Kérésre kezdtek ugyan egy-egy nótába, de az azt követő dallamfűzért a maguk elképzelése szerint muzsikálták. Nem befolyásoltuk tehát játékukat jobban mint az általában a falusi zenélési alkalmakkor megszokhatták.
Jánosi András
