Az albumról
A felvételek 1999-ben, Brassóban készültek.
Hangmérnök: George Nemeznic
A lemez 12 szentes éneke Nyisztor Ilonka válogatásában és előadásában szépen mutatja be egy csángómagyar falu népének kultúráját. Pusztina hívei a 2000-et meghaladják. Pusztina, Frumósza, Szerbek és Lészped: szépen összetart ez a négy falu azóta, mióta kimenekült az 1764-es Madéfalvi Veszedelem megtorló büntetése elől. Ők nem menekültek tovább Moldvából Bukovinába és nem is vegyültek el a moldvai falvak magyarjai közé, hanem önállóbban élték kisebbségi sorsukat. Pusztina templomának védőszentje még mindig Szent István, a magyarok első királya. (Másik hármat megszüntettek a fölöttük hatalmat gyakorlók).
A népénekek egyik csoportja azokat az énekeket mutatja be, melyeket a csángómagyarok a csíksomlyói pünkösdi búcsún tanulhattak el a székely előénekes bácsiktól és néniktől, a szentemberektől, és szentasszonyoktól.(1., 2., 4., 6.) - A 4. az Ojtoz folyó torkolatánál fekvő 7 csángómagyar község gyakorlatában élő népdalvariáns, de eredete a Dunántúl lehetett, és ez is székelyföldi közvetítéssel került ki Moldvába. Az 5. tétel az Úrangyala, élő gyakorlat még mindig a Székelyföldön, de sokan ismerik még Moldvában is, az egyik legértékesebb népénekünk: az ismert imádságnak népi gregorián dallamon való éneklése. Magyarországon is terjed az Éneklő Egyház énekeskönyv közvetítésével. A 6. a Csángóföldi Boldogasszony, melynek alapszövege 1714-15-ben, már ismert egy Pannonhalmán őrzött kéziratos énekeskönyvben.
Még 1764 előtt ismert és kedvelt lett Székelyföldön, onnan Moldvába is eljutott. Ahogyan szövegében és dallamában csángómagyarrá vált, az gyönyörű és értékes népzenei alkotás.
A lemez 8. énekének Aranymiatyánk a neve. Mint imádság magyar népünk asszonyainak legkedveltebb imádsága volt, írta róla Bálint Sándor, a vallásos néprajz Európa-szerte ismert tudósa.
Mint népénekre Erdélyi Zsuzsanna, az archaikus népi imádságok felfedezője hívta föl a figyelmet a Nógrád megyében gyűjtött énekelt Aranymiatyánkra. Hogy szövege hogyan jutott ki Moldvába, a Bákó melletti csángómagyar faluba Lujzi-Kalagorba, még nem lehet tudni. Ezen a dallamán énekelte Csernik József, aki ott a faluban az utolsó magyar deák (magyarul éneklő kántor) volt.
Moldvában nemcsak a szentmisén, hanem már a halott virrasztásokon sem szabad magyarul énekelni. A lemez 9. éneke az egyik legszebb moldvai virrasztó ének. Pusztinában még így éneklik titkolva. A 10. tétel esti ének: szövegét is, dallamát is jól ismerik a székelyek és a csángómagyarok. A nagypénteki éneket (11.) csak akkor énekelhetik a csángómagyar hívek, amikor a pap és a kántor elmennek a templomból. Ez 1999-es elszomorító tény. A moldvai szentes énekek sorát a pusztinai búcsúsének zárja: "Ó Szent István dicsértessél..." Ez itt egyik változata a Pusztinán hallhatóaknak. Templomban nem, így guzsalyosban éneklik az idősebbek és tanulják el tőlük a fiatalok. Így szinte azt is lehet mondani róluk, hogy annyi variánsa létezik, ahány guzsalyos van a faluban.
Nevem Nyisztor Ilona. Születtem 1956. június 21-én Pusztinában (Moldva-Románia). ÁLtalános iskolát Bákóban végeztem, ahol V. osztályos koromtól zeneosztályban oboát tanultam. Bákóban végeztem az óvónőképző középiskolát 1977-ben. 1977-ben Onesti-ben dolgozom, mint óvónő. 10 éves koromtól énekelek.
A moldvai csángómagyar népzenét tudatosan kezdtem gyűjteni és énekelni, elsősorban Jáki Sándor Teodóz bencés atya bíztatására. 1990 után egyre több alkalom adódott, hogy magyarul is énekelhessek: Magyarországon, Erdélyben és ritkábban otthon, Csángóföldön is.
Magyarországon és Erdélyben többször is díjazták az általam előadott moldvai magyar balladákat. Idáig három énekes kazettám jelent meg.