Az albumról
Szilvási Gipsy Folk Band
Az együttes tagjai:
Szilvási István (alapító, az együttes művészeti vezetője) - ének (1, 2, 3-5, 8, 10, 12-15), kanál (1-5, 7, 8, 10-15), szájbőgő (1, 3, 7, 12)
Bangó Attila (kis Perez) - ének (1, 2, 4, 7, 10, 13), gitár (2-11, 1-15), szájbőgő (1, 12)
Bangó Tibor (Perez) - ének (3, 10, 11), gitár (2-11, 13-15), szájbőgő (1, 12, 13), tambura (4, 5)
Szekeres Attila (Szeki) - kanna (1-5, 7, 8, 10-15), törökdob (13, 15), szájbőgő (1-5, 7, 8, 10-15)
Bangó László (Csorbi) - ének (6), kanna (1-5, 7, 8, 10, 11, 13-15), szájbőgő (1-5, 7, 8, 10-15)
Nagy János (Hicko) - ének (5), gitár (2-5, 7, 8, 10-11, 13-15), szájbőgő (1, 12)
Közreműködnek:
Setét Jenő - ének (9)
Lukács Csaba - klarinét (2-5, 7-11, 13-15)
Oláh Csaba - hegedű (3-5, 7, 8, 10, 13-15)
Rinkó Gábor - bőgő (2-5, 7-11, 12-15)
Hangmérnök - Regenye Zoltán
Hangfelvétel: HSB Studio, Dunakeszi, 2000. augusztus
A cigány folklór együttesek a különböző, nem magyarországi cigányzeneként ismert népies zenékkel már a színpadi zene kialakulásának kezdetétől folyamatosan megismerkedtek. Fokozatosan divatossá vált például az orosz cigányrománc, a balkáni kóló, a franciaországi szinti swing és a spanyol flamenco. Ezen műfajok elemei bekerültek a feldolgozásokba, és az etnikus zenei folyamat az Ando Drom együttes révén olyan előadói csoportot is fel tudott mutatni, amely a sokféle elemet a world music keretei közé helyezte. Ebben a keretben talált magának új értelmezési lehetőséget a magyarországi cigányzene, mely most a Szilvási Gipsy Folk Band előadásában új formában vette föl korábbi ideológiamentes kapcsolatának fonalát a népzenével.
Az együttes előadási sajátosságának tekinthető tehát az oláhcigány színpadi folklór és a cigányzene szerencsés ötvözése. Megfigyelhető ez mind az előadásmódban, mind a repertoárban. Az előbbit az példázza, hogy a népdalok majd mindegyikét a gitár mellett hegedű, klarinét és bőgő is kíséri, és az előbbi kettő gyakran vállal virtuóz szólisztikus szerepet is, az éttermi cigányzenei hagyományok szellemében. A repertoár nagy része oláh- és magyarcigány népdal, illetve magyarnóta(szerű) csárdás cigány szöveggel. Ez utóbbi azért különösen érdekes, mert újabb visszatérésről van szó: míg a ma már klasszikusnak tekinthető feldolgozásokban a csárdás jelleget a nemzetközi populáris hatások elhalványították, a csárdás most új színekkel gazdagodva tér vissza.
Néhány dalban a feldolgozás során izgalmas egybefonódások jönnek létre. A Hej, Rigó, Rigó című dal (11. szám) csak mintegy refrénként-közjátékként használja fel a közismert cigány műdal részletét. A tulajdonképpeni dallam első fele egy szatmári oláhcigány, míg második fele egy "romános" dal részlete.
A felvételen ezeken kívül hallhatóak hagyományos módon előadott népdalok is, ilyen a mintegy a produkció csúcspontját adó, megrázó Kígyó ballada (9. szám) Setét Jenő előadásában. Érdekes továbbá két, pontosabban három hívő ének megjelenése. A népi gyakorlatból tudjuk, hogy az utóbbi években a hívő dalok egy része folklorizálódott, átalakult a nem hívő énekesek előadásában. A 4. számú oroszos, és a 13. számú szintó hívő dal mellett a 14. számú, a szatmári oláhcigány dallam is vallásos szöveget kapott. Tudomásunk szerint ez az első alkalom a hívő dalok és szövegek primér megjelenésére egy folklór lemezen.
A lemez koncertfelvétel alapján készült, életteliségét tovább növeli az előadók bemutatása és a közönséggel folytatott állandó kommunikáció. Az együttes, mint modern hangzású neve is mutatja, olyan előadókból áll, akik a hagyomány állandó újjáalkotását a fiatal közönséggel való együttműködésben képzeli el és valósítja meg.