Az albumról
A reformkor és a szabadságharc énekköltészete.
Szerkesztette és a feldolgozásokat készítette: Szabó István
Hangszerelte: Vagantes trió
Kálmán Péter - violone, viola da gamba, tábori dob
Szabó István - szólóének, barokk gitár, biedermeier gitár, teorbino, mandolin
Tóth István - furulyák, fuvola, csákány, barokk gitár, ének
Művészeti vezető: Szabó István
Összeállításunkban a kiválasztott versek egységes tematikai vonulatot alkotnak: a feltörekvő szabadságeszme párosul a haza jobbításáért igyekvő lelkülettel, mely a szabadságharc idején szerzett dalokban csúcsosodik ki. Az énekelt dallamok sorában megszólal a verbunkos (1, 12), a különböző típusokat hordozó hajdútánc (2, 9, 21, 24, 29), előkerülnek a régi magyar dallamok évszázadok óta élő darabjai (17, 23). Az európai barokk motívumainak kései megjelenése hazai versformák kialakulását segítette (4, 14, 16), s mintául szolgált az 50. genfi zsoltár is (13). A bécsi klasszikus zene stílusában készült dallamok (7, 10, 20, 31) mellett hallható a mazurka (27), a népszerű társasági dal (5, 18), a népies magyar műdal (26, 30). Egyedi formával tűnik ki a "versmegzenésítés" példája (8).
A hangszeres verbunkos zenéjét a nyomtatványok többnyire billentyűs letétben tartalmazzák, a kéziratok tanúsága szerint azonban sokféle hangszeren játszották (22, 28). A gitárváltozatok mellett (3, 11, 19, 25) a furulyacsaládnak a XIX. század első felében kifejlesztett "csákány" nevű hangszerére készült darabja (15), s az első magyar opera népszerű áriájának hangszeres változata hangzik fel (6).
Hangszerelésben követjük a kor gyakorlatát. A kéziratok bizonyítják, hogy a dalok leginkább gitárkísérettel szólaltak meg, s szólóhangszerként a fuvola illetve a furulya szerepelt. A kíséretben szerepeltetjük a már nagyon ritkán előforduló lanttípust, a teorbinót. Basszushangszerként a gambacsalád továbbélő violone tagját használjuk
Szabó István