Az albumról
Feldolgozta: Könczei Árpád (2, 4, 6, 9)
Kiss Gy. László - tárogató
Közreműködnek:
Könczei Árpád - kanál (4)
Lelkes András - bőgő (2, 3, 4, 6, 8, 9)
Árendás Péter - brácsa, ütőgardon (2, 3, 4, 6, 8, 9)
Porteleki Zoltán - cimbalom, brácsa (3, 4, 6, 9)
Herencsár Viktória - cimbalom (3, 7)
A felvétel a Rosé Hangstúdióban és a Zuglói Zeneházban készült 1998 májusában
Hangmérnök: Juhos Gábor, Matz Ádám
A tárogató ázsiai eredetű fúvós hangszer, amelyet a magyarok már a honfoglalás előtt dél-oroszországi tartózkodásuk idején ismerhettek. A 16-18. század idején a magyar katonai táborokban és a főúri rezidenciákon tárogató-síp néven volt használatos. Katonai hangszerként tábori jelek megszólaltatására használták, a köznapi életben temetések, ünnepségek, lakodalmak hangszere is volt. A Rákóczi-szabadságharc bukása után tilos volt játszani rajta, a begyűjtött hangszereket megsemmisítették. Ez lehetett romantikus nimbuszának egyik gyökere. A 19. században már csak mint a kuruc kor tradicionális hangszerét emlegetik.
A mai tárogatót Schunda V. József alkotta meg alig száz évvel ezelőtt Budapesten. Ez a hangszer a szaxofon és a klarinét ötvözete. Felépítésében, megszólalásában is különbözik a régi tárogató-síptól. Varázslatos hangszínadottságaival kiválóan alkalmas az említett korszak hangulatának megidézésére. Igazi nép hangszer, amely szóló és zenekari hangszerként is megtalálja a helyét.
Kiss Gy. László 1955-ben született Kapuváron.
A helyi népviselet, tánc és népdal hagyományait őrzi a település. Kiss 1980-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián szerez diplomát Kovács Béla tanítványaként. 1981-től 1992-ig a Magyar Állami Operaház zenekarának tagja, majd a Budapesti Fesztiválzenekar művésze. Sokoldalú muzsikus: klarinét és szaxofon hangszercsaládjának valamennyi tagján játszik. Ez az érdeklődés és a dunántúli gyökerekhez való kötődés vezette a tárogatóhoz, amit immár koncertszerűen is gyakran megszólaltat.