Az albumról
Gyűjtötte és szerkesztette: Bari Károly
Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál
A gyűjtést támogatta az MTA-Soros Alapítvány, a Magyar Államvasutak és a Kalocsai Cigány Közösségi Ház
A cigányok orális kultúrájának a népdalhagyomány a leggazdagabb ága. Sok dalt ismernek és szeretnek énekelni, a közösségi alkalmak sohasem múlnak el énekszó nélkül. Nagyobb ünnepeken és egy-egy nagyobb családi esemény kapcsán messzi vidékekről is meglátogatják egymást e rokonok, hogy szeretetüket és tiszteletüket kifejezzék. Ezek a társas összejevetelek mindig lehetőséget nyújtanak az éneklésre.
... A mindennapi élet valóságelemeit a cigányok finomítás nélkül, nyers formájukban szerkesztik szövegekké. Dalaik leggyakrabban a szegénységről, a sajátos életmódról, a kivetettségről, a szomorúságról szólnak. Figyelemre méltó jellegzetesség, hogy az éneklés közbeni érzelmek és indulatok váltakozásai is meghatározó fogalmazási sajátsággá válnak: az egyéni sorsmondás minduntalan kisarjad a formularéteg alól, s ilyenkor a lelkiállapot hullámzása fejleszti tovább a tartalmat. A rögtönzések minden egyes énekléskor új és új vonással gazdagítják azt a költői eljárást, amelynek során a hagyományos folklór szöveganyaga folytonosan keveredik az élő pillanat érzelemhangsúlyos megnyilatkozásaival.
... Közel húsz éve foglalkozom a magyarországi és erdélyi cigány folklór kutatásával. A lemezen szereplő dalokat ennek a gyűjtésnek az anyagából válogattam. A felvételek eredeti helyszíneken (cigánytelepeken, vásárokban, kocsmákban, utak szélén, stb.) készültek, amint azt a háttérzajok is tanúsítják.
Bari Károly
