Az albumról
Válogatta, hangszalagra énekelte Marosi Julianna.
Élő felvétel, címek nélkül
A katonadalokkal átélhetjük a katonasors különös, szép ám kegyetlen világát. Egyéni érzésről hangzik mindig a nóta, ugyanakkor közösségi is, hiszen katonák életéről szól. A halálba indulók, harcokban helytállók, elveszők és túlélők hozzánk énekelnek ezekben kedvesen, szívbemarkolóan, megindítóan. Esendő emberek ők is, a bakancsos gyalogkatonák, a lovas huszárkatonák - évődnek, félnek, átkozódnak, sóvárognak, szeretnek, búcsúznak fenségesen, ők az elszántak, a sorsukat elfogadók, hűségesek, bátrak, ők a kedvesüket, édesanyjukat, "édes hazájukat" legszebben sirató férfiak.
Az utódok kegyelettel állított hősi emlékműveihez tartoznak a katonanóták, ám ezeket nem látható tereken, sírkertekben állítottak, őriztek, ápoltak, hanem a lélek belső terein. Ha énekelünk, ők is megszólalnak, a halálról túlról is üzennek, szeretetre indítanak: óvjuk kedvesünket, anyánkat, családot, hazát, szabadságot, magyarságot, egymást. Mi énekeinkkel sirassuk őket, a menekülésbe, bujdosásba hajszoltakat, a visszatérőket és akik örökre elmentek a hazáért virágjukban, sokszor nevüket sem hagyva hátra, csak sajgó fájdalmat.
A katonanóták sokfélék, sokszínűek, érzelemmel áradóak. Énekeljünk! Hadd ébredjen bennünk keserűség, szánalom, fájdalom, csodálat a csataterek, lövészárkok, hómezők harcosai - áldozatai - a háborúkat elszenvedett túlélők, és a mindenkori hazavédők iránt. Értük szóljon az ének!
Marosi Julianna