Az albumról
Előadók:
Sebő együttes
Méhkeréki zenekar:
Kovács Tivadar - prímás, kontrás
Kovács János - kontrás
Szabó Gábor - bőgős
Kolinda együttes
A HVDSZ Bihari János Táncegyüttese
Muzsikás együttes
Délibáb együttes
Debreceni Építők "Hajdú" Táncegyüttese
Zenei rendező: Székely András, Végvári Rezső
Hangmérnök: Lukács Judit
MHV felvétel (A1-3, 8, B1-8)
A Magyar Rádió felvétele (A4-7)
A táncház az elmúlt századokban a falusi szórakozás természetes színtere volt Magyarország egyes vidékein, különösen Erdélyben.
Néhány, világtól elzárt községben napjainkig megmaradtak a hagyományok: bérelt pajtában, csűrben, házban táncol a fiatalság: a táncok meghatározott rendben követik egymást, a zenészek régi hangszereken játszanak; szigorú szokás rögzíti az öltözködést, a viselkedést. Társadalmi formává tisztult a szórakozás. A Kárpát-medence legjellemzőbb táncai maradtak így fenn.
Amikor a hetvenes évek elején a figyelem ismét a népművészet felé fordult, a kallódó tárgyi emlékeken túl sokan rátaláltak az elsüllyedt népélet értékes szokásaira is. A táncházra amatőr néptáncegyüttesek bukkantak rá gyűjtésük során. Megkísérelték feltámasztani a maguk szórakozására, természetesen a modern, nagyvárosi környezetben, amelyben éltek.
Hazánkban először a Sebő együttes játszotta az eredeti parasztzenét. Ott voltak a táncházak újjászületésénél, muzsikálásuk hangulata hozzájárult a mozgalom elterjedéséhez. Nyomukban további együttesek alakultak ugyancsak városi fiatalokból, akik tanultak zenét, de jobbára nem hivatásos zenészek. Ők viszik tovább a majdhogynem spontán mozgalmat.
A méhkeréki román zenekar egy határszéli község nemzetiségi hagyományainak a megtestesítője; falujuk nemzeti intézménye. Táncház ott nincs. A méhkeréki táncok viszont sorra-rendre bekerültek a táncrendbe, ma már mindenütt járják őket.
A felvételen szereplő másik három együttes is a mozgalom kezdeményezői, terjesztői közé tartozott kezdettől fogva.
Tánc-zene ez tehát, tánc alá muzsikálás. Az itt hallható felvételek a táncházak megújulásának első idejéből, 1973-74-ből valók. Az együttesek azóta átalakultak, repertoárjuk gazdagodott, technikájuk kristályosabb, még több hangszert és hangzást támasztottak fel az elfeledésből, s talán éppen ezért érdemes és érdekes újból meghallgatni azoknak az éveknek a termését.
Siklós László (1977)