Az albumról
A felvétel Vas István, Szávay Nándor, Szász Imre, Csatlós János, Jánossy István és Köpeczi Béla fordításainak felhasználásával készült.
A/1, 4, 5, 7, B/1, 3, 5, 6: Sebő Ferenc feldolgozása.
Előadók:
Rákóczi - Gábor Miklós
Kálmán György
Sinkó László
Kállai Ferenc
Avar István
Körmendi László
Sebő Ferenc - ének (A/5, 7, B/3, 5), koboz (A61, B/5), háromhúros brácsa (A64, B/3), ütőgardon (A/5), tekerőlant (B6/)
Halmos Béla - ének (A/1, 5, 7, B/3), hegedű (A/1, 4, 5, 7, B/3, 5, 6)
Éri Péter - ének (A/5, 7), töröksíp (A/5), cserépdob (A/7, B/6), nagybőgő (B/1, 3)
Sebestyén Márta - ének (A/7, B/3, 4), görbekürt (A/5)
ifj. Csoóri Sándor - ének (A/5, 7), töröksíp (A/5, 7), duda (A/6), háromhúros brácsa (B/1, 3), gitár (A/5, 7)
Czidra László - pommer (A/5, 7, B/1, 6), nádsíp (B/3, 5)
Újházy László - schalmei (A/2-4, 7, B/2, 3, 6), görbekürt (A/5)
Timár Sándor - nagydob (A/5, 7, B/6)
Zenei rendező: Hézser Zoltán
Hangmérnök: Dobó Ferenc
II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született a Sátoraljaújhely melletti borsi kastélyban. Munkács ostromát (1685-88) anyja, Zrínyi Ilona, a vár védője mellett élte át. A kapituláció után elszakították családjától és osztrák jezsuiták nevelésére bízták. Nagykorúsíttatta magát, utazott, majd feleségül vette Sarolta Amália hesseni hercegnőt, és mint közel kétmillió holdas birtok ura, Sáros vármegye főispánja, 1694-ben Magyarországon telepedett le. Amikor a hegyaljai felkelés (1697) vezetésére kérték, Bécsbe menekül. A felkelés bukása után, 1700-ban Bercsényi Miklóssal és néhány nemessel XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért. Megbízottjának árulása azonban a bécsújhelyi börtönbe juttatta, ahonnan Lengyelországba szökött. 1703 elején itt, Brezán várában keresték fel a tiszaháti felkelők vezetői, akikkel szerződést kötött. Ebben szabadságot ígért a fegyverforgató jobbágyoknak, és kiáltványában az egész országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen. 1703. június 16-án jött be az országba jobbágycsapatai élén. Maga vezetett számos hadjáratot, várostromot és csatát. Erélyesen törekedett a nemzeti állam, a merkantilista gazdaságpolitika és a reguláris hadsereg megteremtésére. Politikai látóköre és műveltsége korának főurai fölé emelte. Az 1705-ös szécsényi országgyűlésen a főnemesek ellenállása, a katolikus-protestáns ellentét erősödött és korlátozta fejedelmi hatalmát. A császári udvar béketárgyalások, majd felesége és nővére révén megpróbálta eltántorítani a szabadságharc ügyétől, de ezek a próbálkozások megtörtek önzetlenségén és hazaszeretetén. Egyénisége nagy hatást gyakorolt kortársaira, a szabadságharc kiterjedt diplomáciáját maga irányította, gondoskodott a szabadságharc indokainak és eseményeinek bel- és külföldi ismertetéséről. 1707-ben az ónodi országgyűlést a békepárttal szemben a szabadságharc folytatása és a Habsburg-ház detronizálása mellé állította. A nemzeti egység létrehozására törekedett, támogatta a magyar és nem magyar népek nemzeti kultúráját. A nemesség érdekében keményen elfojtotta a jobbágyok antifeudális mozgalmát, ugyanakkor számos jobbágyhelységnek hajdúvárosi kiváltságokat adott, a sárospataki országgyűlésen pedig minden katonáskodó jobbágyot felszabadított a földesúri függés alól. 1711. február 26-án az orosz segítség megnyerése reményével hagyta el hazáját; távollétében és tudta nélkül megkötött szatmári békét nem ismerte el. Előbb Lengyelországban, majd 1713-tól Franciaországban (XIV. Lajos udvarában) élt. 1715 nyarán visszavonult a kamalduli szerzetesek kolostorába. 1717-ben meghívásra Törökországba ment, a kiújuló osztrák-török háborútól várt lehetőséget a szabadságharc újbóli megindítására. A pozsareváci béke (1718) után a török kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül. Itt sem hagyta abba széleskörű diplomáciai és szervező munkáját. 1735. április 8-án halt meg.