Az albumról
E három hanglemez az első kísérlet arra, hogy a hangszeres magyar népzenei hagyományról hangzó dokumentumok alapján adjunk vázlatos összefoglalást. Ezért mindenekelőtt a néprajzi hitelességre és az adott keretek közt megvalósítható teljességre törekedtünk:
- csak közvetlenül az élő hagyományból származó, eredeti felvételeket közlünk,
- a válogatás a jelenlegi országhatáron túlterjedő, teljes magyar nyelvterület minden fontos, hangfelvételen hozzáférhető hangszeres zenei ágát képviseli.
Az itt közölt hangfelvételek az 1950-es évek végétől kezdve, igen változatos körülmények között és technikai eszközökkel, általában az eredeti helyszínen készültek.
A szerkesztés sorrendje nagyjából a zenei anyag rétegződéséhez igazodik. Két, külön-külön is tovább bontható nagy stílusréteg - "régi" és "újabb" - hangszeres zenénkben ugyanúgy megkülönböztethető, mint a vokálisban.
A második világháború után, magnetofonfelvételek készítésére a régi rétegből sok mindent már csak szórványosan és töredékesen találtunk meg. Bizonyos fokig vigyáznunk kellett tehát arra, hogy ez a válogatás valóban a hagyomány arányait - ne csupán a továbbélés pillanatnyi helyzetét vagy a "szép" hangfelvételek bőségét - érzékeltesse.
Sárosi Bálint
Hangmérnök: Sztanó Pál