Az albumról
Az albumunkban kiadásra kerülő három hanglemez - a népzenei felvételeket kísérő kottával és jegyzetekkel együtt - újranyomás: válogatás egy több mint négy évtizedes, akkor csak keveseknek hozzáférhető, azóta híressé lett 78-as fordulatú lemezanyagból. 1937/38-ban Budapesten, a Magyar Rádió stúdiójában készültek a felvételek, hogy a hosszú előkészítő munka után gondosan megválogatott paraszt előadók muzsikálása valósághű hangminőségben kerüljön megörökítésre. Bartók sürgetésére az az időtájt legmodernebb, és a jövő számára legbiztonságosabb hangrögzítési eszközökkel akarták megmenteni népzenénk régi stílusának, főként pedig régies előadásmódjának különösen értékes egyedeit. A Magyar Rádió és a Néprajzi Múzeum adta ki, a Patria cég préselte az 1939-től bolti forgalomba került lemezeket.
Nem ezek az úgynevezett "Patria lemezek" alkotják egyébként a magyar népzenegyűjtés archív hanganyagának őskorát. Vikár már 1895-től, Bartók és Kodály 1906-tól nagyobb mennyiségű népdalt vett fel fonográffal, s követte őket egy sor fiatalabb gyűjtő.
A "Patria lemezek" egy csoportjának - annak a két órányi zenének, amelyet albumunk a nagyközönség számára most közread - van azonban egy különlegessége: a lemezkísérő kottalejegyzés. Bartók úgy akarta kézbe adni a néprajzi lemezt, hogy ki-ki érdeklődésének mértékében olvashassa is, tudatosíthassa is, amit hall. A kottaolvasó a díszítések, a ritmika szinte mikroszkopikus felnagyítású részleteit; a csak szövegolvasó a tájnyelv fordulatait, a kiejtés fonetikailag pontos árnyalatait.
Bartók lejegyzéseit részben az ő saját kézírásában olvashatjuk (például a három első sirató nyomban az ő tusleírásának reprodukciója), részben pedig hűséges másolójának, Deutsch Jenőnek hasonló karakterű írásában (például a siratók utáni "A temetőkapu" az ő tisztázata).
Bartókon kívül 1938-ban még két fiatal szakember készült el a lemezkísérő lejegyzésekkel; méltányos, hogy mesterükhöz hű és szép munkájuk Függelékként csatlakozzon Bartók lejegyzéseihez. Egyikük éppen Deutsch Jenő, Bartók zongorista tanítványa, akit elkönyvelhetünk a mester legmegbízhatóbb másolójaként. (Rá bízta egynemű kórusainak nyomtatásra került kórusainak nyomtatásra került leírását, a nagy román gyűjtemény zömének és török gyűjtésének kiadásra kész tisztázását). Bartók azonban nagyra becsülte Deutsch Jenő finom hallását és lejegyző technikáját is: leginkább csak benne bízott, ha hangszeres előadást kellett lekottázni. Rumanian Folk Music című három kötetes művében, a maga fantasztikus lejegyzései között, nem véletlenül szerepel néhány dudajáték-lekottázás Deutschtól. Albumunk legyen újabb emlékeztető; életművet úgysem hagyhatott maga után, a fasizmus áldozata lett († 1943). Veress Sándor is szerepel függelékünkben egy 78-as fordulatú lemez lejegyzésének gondozójaként.
Somfai László