Az albumról
Lajtha László: Újra megtalált magyar népdaltípus
1740-ben történt. Erdélyi gyűjtőútra indultam. Sokfelé kellett volna mennem, hiszen 22 esztendő sok elmulasztott feladata várt reánk. Hosszas válogatás és latolgatás után két tervet tartottam meg. Az egyik szerint Szolnok-Doboka megy Szék községébe szerettem volna menni, hiszen ezideig a szolnokdobokai népzenéről semmi érdemlegeset sem tudtunk. A másik tervem az volt, hogy Kalotaszegbe utazom, ahonnan sok és szép hangszeres muzsikának ismertük a dallamát, de csak most, újabban nyílt módunk arra, hogy ne csak a prímás, hanem az egész "banda" együttes játékát felvehessük.
Mindkét gondolat egyformán kedves volt nekem. Néhány hónappal indulásom előtt elmondottam terveimet Kodály Zoltánnak s azt is, hogy alig tudok választani közülük. Kodály habozás nélkül válaszolt s elmondotta, hogy nemrégiben széki hímzéseket látott. Ahol ilyen szép és sajátos hímzések élnek még ma is, kell ott - mondotta - valami érdekes muzsikának is lennie. Lelkesen beszélt és erősen biztatott a széki útra..
Így történt, hogy a vele való beszélgetés után azonnal írtam szolnokdobokai barátaimnak, - akik már régebben vártak - hogy szűkebb pátriájukba indulok.
A felvételek a Magyar Rádió Studiójában készültek. Tudom, sokan ellenzik, hogy studióban készüljenek népzenei felvételek. Ragaszkodnak a helyszíni felvételhez. Magyar viszonylatban nincs igazuk. Helyszíni feljegyzéssel, helyszínen készült fonográf (újabban magnetofon) felvétellel ellenőrizhetjük, vajjon másképpen énekelnek, másképpen muzsikálnak-e a studió mikrofonja előtt. Tapasztalataim szerint a studió mikrofonja nem okoz semmiféle lényeges változást.
A széki népzene két érdekességére hívom fel az olvasó figyelmét. Az egyik a zenekari partitúrákból világlik ki. Adalék arra, miképpen harmonizál az analfabéta falusi cigány. A hangok neveit is alig, de a harmóniát egyáltalán nem ismeri. A székiek kizárólagosan csak dur-harmóniákkal élenk. A harmóniákat a prímás ellenőrzi. Ő mutatja, mit játsszék a kontrás és hogy milyen ritmusban játsszék. Ferenczi Márton szigorúbb volt Ádám Istvánnál. Harmonizálás-módjuk régi hagyomány. A városi ú. n. «cigányos» modort nem ismerik.
A széki dallamok másik érdekessége a négy 16 szótagú sorból álló dallamok csoportja. Ezentúl nevezzük őket röviden 16-osoknak. Azok a 16-osok, melyek második dallamsora a tonikán kezdődik, néha két önállóan is élő dallammá bomlanak. Így egy 16-osból két 8-as dal lesz. Megesik, hogy ugyanazon ilyen módon alakult 8-asra több szöveget (2-5 strófát) is énekelnek, pedig lévén elég szövegük, módjuk volna tizenhatost énekelni. A 16-osokból szétvált 8-asok nem mindig egyformán állnak össze 16-osokká.
A 16-osok táncdallamok, akármilyen lassú legyen is a tempójuk. Ahogy a csárdás-dallamot játssza a cigány lassú csárdásnak meg gyorsnak is, úgy változik a 16-osok tempója, ha táncolnak rá. Olyan lassan járt táncot, mint a «széki négyes»-t, másutt még nem láttam.
Széken egy-egy «társaság» valakitől, aki reászorul, kibérel a farsangi mulatság idejére egy szobát, melyet táncháznak hívnak. Társaság alatt egy összetartó falurész lakosságát kell érteni. Táncház van egy-egy «Szegen» több is. Felszeg, Forrószeg, Csillagszeg a táncházak kiválasztásánál is elkülönülnek. De külön táncháza van a serdülő gyerekeknek, a legényeknek és leányoknak, végül a házasoknak. Ezért él meg Széken több cigány-banda. A 16-osok szép számát véleményem szerint inkább e táncházak őrizték meg, mint az öreg énekesek. Egyre erősbödő meggyőződésem, hogy a 16-osok hangszeres eredetűek. Szövegük nem igazi 16-os szöveg. Sokszor csak egymás mellé rakott két 8-as.
Széken 1940 decemberében gyűjtöttem először, másodszor 1941 február elején. A gramofonfelvételek 1941. február 17. és 21. között készültek.
(Lajtha László)