Az albumról
Magyarország délnyugati csücskében, a Balaton nyugati vége s az országhatár között fekszik Zala megye. Nagyrészben dimbes-dombos táj, a Balaton és a Mura folyó felé inkább síkság. Népe öt városban és sokszáz, sűrű közelségben települt kicsi falvakban lakik.
Zala megye már a 19. században fölkeltette a folkloristák figyelmét. A századforduló idején Vikár Béla (a fonográfos népdalgyűjtés európai úttörője), Sebestyén Gyula ( a "Regölés" kutatója) és Bartók Béla gyűjtött itt, a két háború között pedig Kodály Zoltán, Péczely Attila, Seemayer Vilmos stb. Az itt talált zenei, költői és szokáshagyomány gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza, az Ural-Altáj vidéki magyar őshazákba. Föllelhető még az európai középkor hatása is. A téli napfordulóhoz kötődő Regölés szokása például - A/9. - ázsiai sámánéneket ötvöz egységbe keresztény szövegmotívumokkal. Speciális köszöntő-énekek kötődtek még az esztendő ünnepeihez és egyes névnapokhoz is; sajátos "párosító"-énekekben dalolták össze a fiatal szerelmespárokat. Ezek mellett még igen sok archaikus hangsorú, ritmusú és dallamfelépítésű lírai dal és ballada élt a zalai nép ajkán és hangszerein.
Lemezünk fél évszázadot ölel át és kétféle életmódot mutat be az 1936-os gramofonfelvételektől - A/6. - kezdve napjainkig. Az A oldal nagyrésze autentikus felvétel: az előadók még gyermekkorukban, családi és baráti környezetben, észrevétlenül és spontán tanulták meg e dalokat. E hajdani hagyomány légkörét, sajátos hangvételét legtöretlenebbül, legstílushívebben érzékeltetik az A/1., 4., és 6. sz. felvételek. Hagyományos hangolás és játékmód jellemzi az A/13-on hallható citeraszót. Hagyományos, szerves szintézis szülötte az A/12. szám: paraszti dallamra ipari témájú népdalszöveg született (akárcsak Várpalota, vagy Miskolc-Ózd-Salgótarján bánya- és gyárvidékén).
Az A oldal 7-11. száma és az egész B oldal napjaink folklorizmusát: A tudatosan, szervezetten ápolt, nagyrészben újratanult népzenét mutatja be. E munkában is a megye három legjelesebb gyűjtője: Vajda József, Pungor Antal és Horváth Károly jár az élen. Egyik kezükkel évtiztedek óta mentik a még menthetőt, a másikkal pedig betanítják, újjáélesztik, közreadják a maguk és elődeik gyűjtését iskolában, különféle iskolán kívüli együttesekben, illetve kottás kiadványokban.
Napjaink népzenei mozgalma két ágon zajlik. Az egyik ágon népdalkörök és citeraegyüttesek működnek mind több faluban és faluról városba került lakosság körében, tagjaik közt gyakran találunk nagyszülőket és unokáikat. A másik ágon a városi értelmiségi- és munkásfiatalság között alakultak kisegyüttesek, főleg vonós- és fúvóshangszerekből. E fiatalok részint változtatás nélkül tolmácsolják különböző tájak dalait, táncait, hangszereit, részint harmóniai és hangszerelési feldolgozásokkal is próbálkoznak; ezt az utat képviseli lemezünkön a zalai dallamokat feldolgozó B/3. és 7. szám.
Olsvai Imre
Zenei rendező:
Aczél Péter (B/3)
Alföldy Boruss István (B/1, 2, 4, 5, 6)
Durkó Katalin (B/7)