Az albumról
Előadók:
Lehoczky Éva - szoprán
Barlay Zsuzsa - alt
Réti József - tenor
Bende Zsolt - bariton
Gregor József - basszus
Pertis Zsuzsa - csembaló
Sebestyén János - csembaló
Lehotka Gábor - pozitív és orgona
Kecskés András - lant
Vida Gábor - fuvola
Duska Károly - hegedű
Szabó Tamás - hegedű
Frank Mária - gordonka
Devich János - gordonka
Musica Antiqua (Bécs)
Jane Gartner - szoprán
Gertrud Schultz - szoprán
Emil Orgis - alt-falzett
Wolfgang Brunder - tenor
Wolfgang Sattmann - tenor
Heinrich Schneider - basszus
Heide Schnitzler - hegedű, fidula, viola da braccio
Veronika Guttmann - gambák
Gerald Sonneck - gambák
Gerhard Stradner - tenorviola, fidula, blockflöte, cink
Friederike Stradner - blockflöte, lant
Sallay Imre - blockflöte, görbekürt
Wolfgang Hartl - pommer, dulcián
Hans Kroissenbrunner - pommer, dulcián
Hans Tschedeming - harsona
Josef Brezna - harsona
Helmut Ascherl - harsona
Hans Radbauer - ütőhangszerek
Művészeti vezető: Bernhard Klebel
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kamarakórusa
Vezényel: Párkai István
A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikara
Vezényel: Kiss István
A Schola Hungarica férfikara
Vezényel: Dobszay László
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Vezényel: Sándor Frigyes
A Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara
Vezényel: Erdélyi Miklós
A nyelvek eredeti nyelven hangzanak el.
Az orgonafelvételek az 1794-ben épült sárospataki orgonán készültek.
A magyar zene története voltaképpen kettős útvonalon halad. Egyiken a sajátos magyar vonásokat követhetjük nyomon: az ősi dallamkincs sorsát, módosulását és szintézisét a nagyobb műformákkal; megismerhetjük a jellegzetesen magyar zenei stílusjegyek dokumentumait, a hosszú út határköveit: dallamokat, eseményeket, műalkotásokat és neveket.
A másik történelmi réteg a hazai vonatkozású, de nem magyar jellegű zenei emlékek bőséges tárháza; enélkül nem lehetne képet alkotni Magyarország szerepéről az egyetemes európai zenekultúrában.
... A magyar zene ősi formái és szokásai a mellőzöttség évszázadaiban a zárt faluközösségek határai közé szorultak és írásos rögzítés híján csak szájhagyomány révén maradhattak fenn.
Ugyanakkor a fejedelmi udvarokban, egyházi és főúri rezidenciákon, a fejlődő városok életében teljes fényükben pompáztak az európai zenekultúra értékei és vívmányai, ám a magyar zene történetének ez az útja sem volt töretlen. A sokat hányatott, külső-belső háborúktól zaklatott országban hol Budán, hol Erdélyben, hol a Felvidéken ápolták a zenei hagyományokat, mialatt másutt felbecsülhetetlen értékek, könyvtárak, zenei gyűjtemények pusztultak el a hadjáratok tüzében.
Ha az adatok hézagosak is, némiképpen megkönnyíti a zenei múlt felelevenítését, hogy a külföldi mesterek Magyarországon elhangzott művei másutt is hozzáférhetőek.
A Magyar udvarok zenéje hanglemez-sorozatot magyar vonatkozású művekből állítottuk össze.
A lemezeinken hallható zeneművek előkészítésben és megszólaltatásában döntő szerepet játszott a történelmi hűség igénye. A régmúlt idők zenéjét korhű hangszerek tolmácsolják; az idézetek hangról hangra követik a - lehetőség szerint leghitelesebb - eredeti verziót. Egyetlen kivétel Tinódi dallama, amelyet lantkísérettel egészítettünk ki, minthogy a korabeli krónikások egybehangzó tanúsága szerint a dalnok mindenkor lanton kísérte énekét.
Noha a lemezek beosztásakor nem állítottunk fel merev időhatárokat, a kialakult sorrend nagyjából megfelel a magyar művelődéstörténet fő korszakainak:
I. lemez: XIII-XVI. század (az állami lét első korszakától Erdély virágkoráig)
II. lemez: XVII. század (török hódoltság - a végvidéki városok felemelkedésének)
III. lemez: XVIII. század (a kollégiumi és rezidenciális műveltség kora)
A XIX. század elején lehanyatlott az udvartartások zenei jelentősége; a főúri szalonok örökét lassanként a hangversenytermek vették át.
Zenei rendező: Dóra Antal
Hangmérnök: Fülöp Attila, Radányi Endre, Lukács Judit