Kora reggel / Ment a leány / Édesanyám rétest sütött

Kora reggel hazajöttem
Én kedves galambom.
Senkit itthon nem találtam
Nagy az én bánatom.

Édesanyám tehet róla
Ki világra hozott engem,
Jobb volna, ha már régóta
Fekete föld borítana.

Mert nem ismeri fájdalmamat,
Mit el kellett szenvednem,
Legszebb ifjú éveimben
Galambom nélkül élnem.

Ment a leány a vízért,
Talált piros eprecskét.
Sej, haj, be jó a kedvem,
Van már nékem kedvesem.

Az epret nyomban leszedte,
S a kedvesének elvitte.
Sej, haj, be jó a kedvem,
Van már nékem kedvesem.

Őt az anyja jól megszidta,
Mert kedvesével hálni látta.
Sej, haj, be szomorú vagyok,
Van már nékem kedvesem.

Édesanyám, ne dorgáljon,
Kedvesemmel jó volt hálnom.
Sej, haj, be jó a kedvem,
Van már nékem kedvesem.

Édesanyám rétest sütött,
Nékem semmit el nem mondott.

A rétese odaégett,
Hogyan egyék a legények?

Kerítéstől fiúk odébb,
Apám elment már a botért.

Mire apám odaért, lám,
Legényeknek híre sincs már.

Máró, Máró, hát most mi lesz?
Egész falu megtudja ezt.

Egész falu hadd beszélje,
A szívemnek örömére.