Mátyusföldi talpalávaló

Be van a falu kerítve, mégis kivisznek belőle
oly szép kislányt hagyok benne, holtig fáj a szívem érte.

Hazám, édes kedves hazám, bárcsak határid láthatnám
látom füstjét de csak alig, fenn az égen lengedezik.

Lányok szép martosi lányok, szedjetek szép gyöngyvirágot
tűzzétek a melletekre, arról jussak eszetekbe.

Írok, írok mindig írok sej-haj levelet a babámnak
ahová én aztat írom sej-haj postakocsi se járhat
szállj el madár ha lehet, vidd el ezt a levelet
mondd meg az én galambomnak sej-haj ne sirasson engemet.

Három út előttem, melyiken induljak,
három szeretőm van, melyikre boruljak.

Szőkére borulok, a barna haragszik
így hát az én szívem soha meg nem nyugszik.

Régen volt, soká lesz, míg olyan rózsám lesz
kinek jobb karja fejem alá jó lesz.

Elveszett a lovam az ácsi erdőbe
elszakadt a ráncos csizmám a lókeresésbe.

Ne keresd a lovad mert el van az fogva
a hétpallós istállóba szól a csengő rajta.

Áll a malom áll a vitorlája, barna kislány mi lesz vacsorára
halpaprikás mi gondja vam rája, estére várom a babám vacsorára.

Már minálunk az jött a szokásba, nem táncolnak alacsony szobába
alacsony a szoba mestergerendája, sej letörik a babám bokrétája.

Tudom is tudtam is, a legény mind hamis
megölel megcsókol, elfordul kicsúfol.

Tudom, hogy miért jöttél, csibehúst ehetnél
de abból nem eszel, míg beteg nem leszel.

Farsang három napjába nem vittél el a táncba
ha nem vittél a táncba, nem önthetsz meg húsvétra.

Elmúlt farsang itt hagyott, a lányoknak bút hagyott
de énnékem nem hagyott, mer én mindig víg vagyok.

Mindenkinek szép az ura, csak az enyém sete-suta
ördög vinné ha jó volna, csak a szeme vak ne volna.

Hej kikelet kikelet, ne fújd énrám a szelet
mert ha engem a szél ér, az én szívem csak úgy sír.

Hej menyecske menyecske, hány esztendős lehetsz te
tizenhárom meg egy fél, talán tizennegyed fél.

János bácsi dudáljon kend, hosszú nótát ne fújjon kend
gyengék vagyunk elfáradunk, talán bizony meg is halunk.