Tisza partján
- Etnikum
- magyar
Szöveg
Tisza partján mandulafa virágzik,
Mandulája vízbe hull és elázik.
Terem még a mandulafa mandulát,
Tisza partján nevelik a szép leányt.
Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abban fésüli magát.
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.
De szeretnék az égen csillag lenni,
Ott is csak a hanjnalcsillaggal járni.
Éjféltájban megkerülném az eget,
Hadd tudjam meg hogy a babám kit szeret.
De szeretnék az erdőben fa lenni,
Ott is csak a tölgyfa nevet viselni.
Mer' a tölgyfa két ággal is ismétül,
Az én szívem soha nincs bánat nélkül.
Mandulája vízbe hull és elázik.
Terem még a mandulafa mandulát,
Tisza partján nevelik a szép leányt.
Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abban fésüli magát.
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.
De szeretnék az égen csillag lenni,
Ott is csak a hanjnalcsillaggal járni.
Éjféltájban megkerülném az eget,
Hadd tudjam meg hogy a babám kit szeret.
De szeretnék az erdőben fa lenni,
Ott is csak a tölgyfa nevet viselni.
Mer' a tölgyfa két ággal is ismétül,
Az én szívem soha nincs bánat nélkül.