Bakonyi katonadalok

Megy a gőzös lefelé.
Száll a füstje fölfelé.
Barna kislány utána,
Sír a gőzös porába.
Ne sírj kislány, ne sirass,
Értem könnyet ne hullass.
Kihúztam a cédulát,
Szívem szomorítóját.
Máma kapok nadrágot,
Holnapután kabátot.
Kardot az oldalamra,
Hat krajcárt minden napra.

Keresik a keresztlevelemet,
Még a pap se tudja a nevemet.
Kutya bíró, te vagy ellenemre,
Te küldtél a katonaéletre.
Elmondhatom, Istenem, Istenem,
Gyászba borult az egész életem.
Gyászba borult felettem az ég is,
Mert katona lettem babám, én is.

Járás, járás, híres jásdi járás,
A lovamnak nem találok szállást.
Egész éjjel a záporesőn ázik,
Látom a babám, a más ölében játszik.
Ne vigyenek engem katonának,
A szívedet ne add oda másnak.
Mer az enyém le van pecsételve,
Vidd el babám az orosz határszélre.
Minek varrják nekem a gyolcsruhát,
Ha a nevem katonának írják?
Ha meglőnek, jó lesz a sebemre,
Ha meghalok, eltemetnek benne.