Virágos énekek

Hej, tulipán, tulipán,
teljes szegfű, szarkaláb.
Tele kertem zsályával,
szerelemnek lángjával.
Gyere kislány szedjük le,
vidd a város végére.
Add oda egy legénynek,
István nevezetűnek.
Ha kérdi, hogy ki küldte,
mondd meg, hogy egy barna lány!

Láttál-e már valaha, csipkebokor rózsát,
Csipkebokor rózsa közt két szál majorannát.
Egyik szál majoranna Virág Erzsi lenne,
Másik szál majoranna Váczi Gábor lenne.

Pünkösdi rózsa, fényes vagy,
mért adtad másnak magadat?
Azért adtam másnak magamat,
mért nem viselted te gondomat?
Gilice szívem, gilice,
ülj föl az ágyam szélére!
Ha nem ülsz az ágyam szélére,
ülj a dongó darázs fészkébe!

Két szál pünkösdrózsa,
kihajlott az útra.
El akart hervadni,
nincs, ki leszakítsa.
Nem ám az a rózsa,
ki a kertben nyílik,
Hanem az a rózsa,
ki egymást szereti.
Nem szeretlek másért,
két piros orcádért.
Szemed járásáért,
szád mosolygásáért.

Piros, piros szegfű, bongos majoranna,
Piros, piros szegfű, bongos majoranna,
Életinek párja, vajon ki kaszálja?
Gergely bíró vágja, csapja kalandjára.
Csapja kalandjára, vesszőre, bugjára.
Ilonának kötötje, kapufára kikötte.
Gergely bíró bévette, meg is arany pilizte,
Jól tette, ha bévette, meg is arany pilizte.