Béres-dalok

Béres legény jól megrakd a szekeret,
sarjú tüske böködi a tenyered!
Mennél jobban böködi a tenyered,
annál jobban rakd meg a szekeredet.
Béres legény, ne rakd meg a szekeret,
sajnáld meg a szegény pára ökrödet.
Kettő sánta, a harmadik nem mehet,
a negyedik nem bírja a szekeret.
Jaj, de nehéz a szerelmet viselni,
tövis közül kék ibolyát kiszedni.
Mert a tüske böködi a kezemet,
a szerelem szorítja a szívemet.

Béres vagyok, béres, béresnek szegődtem.
Sej, itt az új esztendő, jön a szekér értem.
Sajnálom ökrömet, vas járomszögemet.
Sej, cifra ösztökémet, barna szeretőmet.

Bánom ökreimet, vas járomszögemet,
Cifra ösztökémet, barna szeretőmet.
Ökreim a réten, gulyám a vetésben.
Taligám a barázdába, magam a csárdában.

Béres legény liliom, tetűje van milliom.
Van is benne hatalma, ahol viszket, vakarja.
Mikor megyen szántani, szép, hat ökröt hajtani,
Tornyos ökör előtte, babája a szívében.

Meghalt a béres, oda a béres.
Nincs, ki mondja az ökörnek, haj, helyre Rendes.
Meghalt a gulyás, oda a gulyás.
Nincs ki mondja a tehénnek, hajrá te Villás.
Meghalt a juhász, oda a juhász.
Nincs ki mondja a Puminak, tereld a falkát.