Bakonyi gyermekdalok

Onnajd alul, Somhegy felül jönnek a cigányok,
Hárman ülnek egy kis lovon, dorombot csinálnak.
Előugrik a bolha, táncba akar menni,
Csiszeg-csoszog a tetű, ő is akar menni.
Ej, te tetű, nem oda, én megyek a táncba,
Megfogom a lábodat, kidoblak a sárba.
Adjon Isten egy kis esőt a mi kenderünkre,
Férjhez megy a szúnyogleány, nincsen lepedője.
Összervarrtam két zsákot, az a lepedője,
Összevarrtam két tarisznyát, az a fejkötője.

Házasodik a lapát, elveszi a piszkafát.
Vőfély lesz a szénvonó, szakajtólány nyoszolyó.

- Sej, haj, vadliba, mit ettél a lagziba?
- Tekintetes káposztát, méltóságos rántottát.

Dirmeg-dörmög a medve, nincsen neki jó kedve.
Zireg-zörög a lánca, de kedvetlen a tánca.

Kaptam, fogtam egy tetűt, vettem rája csengettyűt.
Ihaha, juhaha, vettem rája csengettyűt.
Elhajtom a vásárra, állítom az állásra.
Ihaha...
Arra jön az albíró, hogy ez a szarvastinó?
Ihaha...
Hatvan forint az ára, hatvan forint nem drága.
Érette, érette, hatvan forint nem drága,
Vágja az asztalára.

Félre bánat, félre bú, bolond aki szomorú.
Lám, én milyen víg vagyok,
Lám, én milyen víg vagyok,
A szeretőm elhagyott.
Ha elhagyott bánom is, megélek én magam is.
Lám, a tearózsa is,
Lám, a tearózsa is
Kinyílik az maga is.
Sűrű csillagos az ég, majd eszedbe jutok még.
De már akkor késő lesz,
De már akkor késő lesz,
Ha a szívem másé lesz.