Kötve vannak szárnyaim

Ó, én szegény kis madár, mire vetemedtem,
Mikor a szalmába én szemet szedegettem,
Tőrbe estek lábaim, oda szabadságim,
Kötve vadnak szárnyaim, oda vigaszságim.

Én, ki eddig szabadon éltem az világon,
Mindennapi dalomat fúttam a zöld ágon,
Számomra is egy nóta el vagyon készítve,
Eledelem cukorral fel van elegyítve.

Mégsem tetszik az nékem, jut eszembe fészkem,
Hogy százszor jobb volt nékem zöld erdőben élnem,
Patakoknak vizei jobb ízűek voltak,
A lucsfának gyöngyei édesebbek voltak.

Megraktam a fészkemet, más éli munkámat,
Megvetettem ágyamat, s más fekszi párnámat,
Tarka nyakú páromat más öleli társam,
Szerelmébe nem veszi, csak úgy mosolyogja.