Ha kiindulsz Erdély felől - Széki csárdás, magyar és lassú

Ha kiindulsz Erdély felől,
Ne nézz rózsám visszafelé,
Szívednek ne legyen nehéz,
Hogy az idegen földre mész.
Ajla-lala...

Idegen földön jártomban,
Jutott nékem a bánatból,
Jut is nekem, amíg élek,
Még a földön felül élek.
Ajla-lala...

Bármilyen szép vagy te világ,
Benned nincsen semmi vígság,
Akármerre járok-kelek,
Mindenütt csak búra lelek.
Semmi öröm, semmi vígság,
Minek akkor ez a világ?
Ajla-lala...

Mindek a rózsaszín hajnal,
Ha várni kell mindig búval,
Minek nékem minden kincsem,
Hogyha nincsen egy víg percem?
Nem kell nékem, csak temető,
Ott megnyugtat a Teremtő.
Ajla-lala...

Mi zörög, mi zörög
a sűrű erdőben?
Talán az én rózsám ökrét
hajtják a cserjére.

Ha hajtják, hadd hajtsák,
hadd fizessen érte,
Mer az a szép piros hajnal
más kislánynál érte.

Az egyikhez elmegy,
a másiknál meghál,
Az egyikhez elmegy,
a másiknál ott hál,
Nékem pedig azt esküszi,
hogy senkihez nem jár.